Laczkó Géza: Ősz
A kép egy percre megkövül.
Én is mereven állok.
A kép egy percre megkövül.
Én is mereven állok.
Megettem a világot s kiokádtam.
Az élet meglehetősen egyforma.
Novemberi délután,
szürke felhők szállnak.
én bátor népem tíz napig
álmodta szabadság-álmait
s most – mint a szívem – tetszhalott!
Elég volt a magányosságból és az édes békességből is elég volt.
Ázik a gyökér a földben
ázik a nyálkás mag a földben
ázik ázik a halott a földben.
Halottak napja ez óh, mikor a szomorú test nem követel többé…
A nap verse.
A nap verse.
End of content
End of content