Finta Éva: Petőfi sírjára

Rostokolunk a néma tájban.
Az anyaföld töpped alattunk.
Süpped talpunk alatt az ország.
Temetetlen múltak, jövendők:
negatív képbe dermedt formák.
Nincs más reményünk: szüntelen
maradj velünk szabadság, szerelem!

Mint régi sírok, homorulnak
történelmünkben mind a szentek.
Angyal vigyáz a csontjaikra,
nem jelzik fejfák, sem keresztek
eltűnésük történetét.
Tudják, hogy nincsen kegyelem.
Maradj velünk szabadság, szerelem!

Az élők holtakra vigyáznak.
A holtak vigyázzák az élőt.
A tetemek fölött a tájnak
nincsen magyar neve, csak sírja,
s integetünk Szibériának.
De kitartásunk végtelen.
Maradj velünk szabadság, szerelem!

2023. február 24.

Forrás: Együtt folyóirat 2023/6