Vas István: Badacsonyi ősz
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Kis város: pár utca, új gyárak s egy várrom. Őszi éj. Alvó park. Didergek egy padon. Hízelkedve bújik szemembe az álom. Alkuszunk. Nem, ezt az éjszakát nem adom. . Zsibongó gondok és felszakadt örömök homlokomra titkos rovásokat marnak, s te jössz, hogy elolvasd. Négy rím-kerék zörög. Szabad az út! – jelez pillámon a harmat. ….
Az embert gyilkos ösztön hajtja, / mióta ember létezik.
A nap verse.
most kellene futni / amíg nem lenne késő…
„Nincs itt maradásom nagy város zajában…”
…s mi széthullt ismét összeáll / és nincs halál és nincs halál
„Isten tenyerében melegszik rongyos valóságom.”
End of content
End of content