Pilinszky János: A tengerpartra
„a világ végén pihen a szerelmem…”
„a világ végén pihen a szerelmem…”
Ó, november, fütött szobák szüretje!
„Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.”
„Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, / Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.”
„Annyi nyomor, annyi szenny, vétek / Undorít meg e sárgolyón…”
„…táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.”
„csillag könyököl a hegyre / reggeltől fél az éjszaka”
„Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról / és elgurul, akár a brilliáns.”
„Hűs szele húz át az ősznek a réten, / Fázik a lelkem, érzi a deret…”
Pilinszky János verse.
End of content
End of content