Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: fafaragó asztalosmester
Jó bornak nem kell cégér – mondja a közmondás.
Jó bornak nem kell cégér – mondja a közmondás.
Bendász Dániel nemcsak gyermekkorában nem készült történésznek, felnőttként is teljesen más hivatást választott magának.
A pedagógusi pálya napjainkban új típusú feladatok és kihívások elé állítja a tanárokat, a technikai fejlődés, az internet világa sokszor eltereli a tanulók figyelmét az iskolai tananyagról.
Vitathatatlan, hogy Kárpátalja regénybe illő tájjal, gazdag történelmi múlttal, színes kultúrával, számtalan hőssel és értékes személyiséggel bíró terület.
Gyermekkorunkban mindenfélét képzelünk arról, hogy mivel fogunk felnőttként foglalkozni.
A magyar kultúrától elválaszthatatlan a népzene és a néptánc, mely apáról fiúra szállva évszázadok óta átszövi népünk életét, végigkísérve azt a bölcsőtől a szemfedélig.
Kéményseprőt látok, szerencsét találok! – kiáltunk fel, amikor meglátunk egy kéményseprőt, s gyorsan megforgatjuk ruhánk egyik gombját (már az is szerencse, ha nem cipzáras az öltözékünk).
Nem pontos a szobrászművész meghatározás, hiszen Matl Péter eredeti mestersége szerint keramikus, de kipróbálta magát a festészet területén is, bár napjainkban leginkább szobrászalkotásairól ismert.
Sokan különcnek tartják a régiséggyűjtőket, antikváriusokat, muzeológusokat, akik kutatják, megőrzik, értékesítik és közszemlére teszik a régmúlt emlékeit, tárgyait.
Kárpátalján sokak számára a „Pál család” – mint fogalom – a népzenével, népzenei táborokkal társul. Akik hallhatták már őket játszani, azok a népi zenére, népdalokra bizonyára másként tekintenek azt követően.
End of content
End of content