Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: népdalénekes

Kárpátalján sokak számára a „Pál család” – mint fogalom – a népzenével, népzenei táborokkal társul. Akik hallhatták már őket játszani, azok a népi zenére, népdalokra bizonyára másként tekintenek azt követően.
A család ifjú énekesét, Pál Esztert nemrég a Népművészet Ifjú Mestere díjjal is kitüntették. Arról, hogyan is kapcsolódott össze az élete a népzenével, s mit jelent számára hagyományaink ápolása, ő maga beszélt nekünk.

– Gratulálok a kitüntetéshez! Ezt a díjat pályázati úton osztják ki. Te milyen munkával jelentkeztél?
– A pályázati munka, a dolgozat témája – amellyel indultam – a Kárpátaljai gyerekjátékok voltak. Többek között azért is esett a választás épp a gyerekjátékokra, mert szerettem volna felhívni a figyelmet erre a nagyon értékes műfajra, és természetesen Kárpátaljára is.

– Mit jelent számodra ez a díj?
– Köszönöm. Számomra ez egy nagyon pozitív visszajelzés. Kárpátalján ilyen állami kitüntetést még népdalénekes nem kapott. Erőt ad ahhoz, hogy az ember folytassa tovább a rábízott feladatokat. És talán az itthoni fiatalságnak is egy jó példa lehet arra nézve, hogy a magyar népzenével, a népi kultúrával lehet és szabad is foglalkozni.

– Mit adhat a népi kultúra, hagyományaink ápolása ma?
– Én azt gondolom, hogy talán a legfontosabb, amit ad egy mai ember számára, az az identitás. Hiszen egy ma élő fiatalnak is fontos, hogy ismerje a saját hagyományait. Azt, hogy honnan jött, mik a gyökerei. Én a saját növendékeimen is azt látom, hogy érdeklődnek, és szeretnének minél többet megtudni a hagyományainkról, a népi kultúráról.

– Hogyan kapcsolódott az életedhez a zene, a népzene?
– Természetesen, ami először ezzel kapcsolatban eszembe jut, az a család. Gyermekkorom minden pillanatát átszőtte a muzsika. Édesapám és édesanyám is kiváló zenész. Az a szellemiség, zeneszeretet, amelyet tőlük kaptam, meghatározó a számomra.

– Mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni, esetleg más terveid is voltak?
– A szüleim annak ellenére, hogy muzsikusok, soha nem erőltették rám ezt a szakmát. Mégis azt gondolom, ha az ember ilyen szoros kapcsolatba kerül a zenével, a népzenével, akkor ez valahol elkerülhetetlen. Amióta emlékszem, a zenével és az énekléssel szerettem volna foglalkozni. Olyan példát láttam magam előtt a szüleimen keresztül, amelyet én is szerettem volna követni. Arra neveltek, hogy amit megtanulunk, azt a tudást adjuk tovább a fiatalabb generációnak.

– Hol végezted a zenei tanulmányaidat?
– A Debreceni Egyetem Konzervatóriumán végeztem zongoratanár, kamara művész szakon. Ezt követően a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán ének-zene, népzene tanár, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének előadóművész (BA), s népi ének tanár (MA) képesítéseket szereztem. Fiatalkorom ellenére elég hosszú a felsorolás, de úgy gondoltam, hogy a klasszikus zene és a népzene vonalán haladva szeretnék mindent megtanulni, amit csak lehet.

– Hol dolgoztál a tanulmányaid befejezését követően s jelenleg?
– A debreceni tanulmányi évek alatt rendszeresen jártam haza tanítani. Ez volt a pedagógus munkám első lépése. A kárpátaljai fiatalsággal való kapcsolat viszont azóta is töretlen. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskolán tanítom a leendő tanítókat, illetve az óvodapedagógusokat, valamint az anyaországban a Váci Zeneművészeti Szakközépiskolában tanítom a fiatalokat a népdal szeretetére. És természetesen ott a Tiszapéterfalvi Népzenei Tábor, ahol minden nyáron népdaltanítással foglalkozom.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a fellépéseket?
– Igazából nem egyszerű. Igyekszem helyt állni előadóművészként és tanárként is egyaránt. De ameddig az ember fiatal és elbírja a vállalt terheket, addig dolgozik.

– Idén volt az esküvőd. Hagyományos magyar népi lakodalom volt?
– A párom és én is viski származásúak vagyunk. Mivel mindkét oldalról ide köthető a család, így természetes volt, hogy Visken tartjuk meg az esküvőt a református templomban. Visszagondolva, azt kell mondjam, hogy a szó legnemesebb értelmében hagyományos lagzit tartottunk. Leány kikéréssel, vonós bandával és hagyományos viski lakodalmi menüsorral.

– Mik a terveid, a céljaid a jövőt illetően?
– Ha erőt és egészséget ad a jó Isten, akkor szeretnék még nagyon sokat dolgozni, hiszen rengeteg tervem van még a jövőre nézve.

Kárpátalja.ma