A szerfüggő hozzátartozói – mit lehet tenni?

A kutatások szerint azok a gyermekek, akiknek a szülei alkoholbetegek voltak, maguk is függő emberekhez vonzódnak.

Ha egy alkoholbeteg vagy drogfüggő van a családban, arról általában azt gondolják, hogy ez az ő személyes problémája, hibája, akaratgyengesége, holott ez – ahogy ezt a korábbi részekben már kihangsúlyoztam – egy családi betegség. Az ilyen esetekben mindenki érintett a szerfüggő közvetlen környezetében.

Egy gyermek, aki beleszületik egy szerfüggő családba, erről nyilván nem tehet, az élete későbbi szakaszaiban viszont lesznek ennek következményei. Viszont mi van azokkal, akik szerfüggő párt választanak maguknak? Miért tesznek ilyet önmagukkal, ha van választásuk?

Elméletileg van, a gyakorlatban viszont ez egy általános, ismétlődő probléma. Az okai valószínűleg gyerekkorban kereshetők. A kutatások szerint azok a gyermekek, akiknek a szülei alkoholbetegek voltak, maguk is függő emberekhez vonzódnak. Őket hívják társfüggőknek.

A társfüggőség ugyanolyan függőség, mint bármi más, és nagyon hasonló rendszerre épül. Ahogy az alkoholista az alkoholba „szerelmes”, ami később elpusztítja őt, a társfüggő ugyanúgy szerelmes az alkoholfüggőbe, pedig ez a kapcsolat mindenképpen romboló lesz számára. De nem lép ki, vagy ha mégis, a következő párja is hasonló problémákkal fog küzdeni. Ebből a rendszerből ugyanolyan nehéz kiszállni, mint a szerfüggőségből.

Egy társfüggő elképzelése az, hogy a másik majd megváltozik, sőt majd ő fogja megváltoztatni. Ezzel viszont fenntartja azt a játszmát, amiben a szerfüggő él. Hol támogatja mindenben, hol könyörög neki, hol kiabál, fenyegetőzik, sír, elhagyja, visszajön – és ezek körforgását ismétli. Egy társfüggőnek az élete a társ nélkül üresnek, kilátástalannak tűnik, minden a másik ember körül forog. És ezzel mindkettejük függőségét fenntartja. Pedig ez egy rosszul működő, kilátástalan rendszer, amiből ebben a formában nem lehet szabadulni.

Egy társfüggő jellemzője, hogy rengeteget aggódik a másikért. Próbálja irányítani, mederbe terelni a párja szerfogyasztását. Sok anyagi és egyéb kára származik a párkapcsolatból, mégis gyakran kihúzza a társát a bajból (pénzzel vagy leplezéssel). Az életcélja, hogy a másikat „megjavítsa”, ami nem fog megtörténni, amit személyes kudarcnak hisz. Azt gondolja, hogy életük egyetlen problémája a másik ember szerfogyasztása.

Miért jó ez neki?

Mert szereti a szélsőséges érzelmek. Egy szerfüggő viselkedése nagyon változó, hol nagyon szeret, hálás, hol menekül, hol ideges stb. Az ilyen kapcsolatok gyakran nagyon szenvedélyesek. Amit viszont általában nehezen ismer be magának a társfüggő, hogy nemcsak a szerelemre, de a szenvedésre is szüksége van. Ez a szélsőségesen változó érzelmi állapot élteti, mert valószínűleg ezt látta gyermekkorában is.

Mi a megoldás?

A társfüggőnek a saját függőségével érdemes foglalkoznia. Rá kell ébrednie arra, hogy ő maga vonzotta be a problémás embert, és el kell gondolkodnia a miérteken. Ez egy ismétlődő minta? A társfüggőnek ugyanúgy fel kell épülnie, mint a többi függőnek, és ehhez szintén valamilyen terápiára van szükség. Különben nem fog kilépni az ördögi körből.

Lehet-e segíteni a szerfüggő hozzátartozónkon?

Igen is, meg nem is. Az egyetlen, ami segítség lehet, hogy nem támogatjuk tovább a másikat. Nem leplezzük a hibáit, nem fizetjük ki az adósságait, és nem rágjuk a fülét, hogy hagyja már abba. Ez az ő útja. Amit tehetünk, az az, hogy megvonunk tőle minden támogatást, kilépünk a játszmából, elküldjük otthonról, vagy elköltözünk. Legfeljebb egy terápiás foglalkozást lehet neki javasolni, és hozzátenni, hogy ha a józanodás útjára lép, abban támogatjuk, másban viszont nem. Ez a módszer segíthet eljutni az alkoholbeteget a mélypontjára, ahol lehetősége van változtatni. Vagy változik, vagy nem, nincs garancia. De ez nem a mi ügyünk, magunkkal és a saját felépülésünkkel kell foglalkoznunk.

Ez nem könnyű feladat. Kitenni a másikat kegyetlenségnek tűnik. A társadalom valamiért úgy gondolja, hogy azzal segítünk, ha mártírként támogatjuk a másikat. Pedig épp ellenkezőleg! Ezzel ártunk a legtöbbet. A szerfüggőt nem szabad támogatni az italozásában/droghasználatában.

Gyakran megfigyelt eset, hogy ha egy alkoholbeteg elkezd józanodni, a társ nem bírja ezt elviselni. Mert ha az egyik fél kilép a játszmából, akkor a másik élete összeomlik. Ezért, ha egy szerfüggő terápiás kezelésre kerül, ott a hozzátartozókat is behívják, és terápiát javasolnak neki. Együtt lehet változni, ez az ideális eset.

Ha szenved a társa miatt, a felismerés a legfontosabb. Önismeret nélkül nincs változás. Ne feledje, hogy a másik nem fog megváltozni, erre nem lehet alapozni. Kezdje a változást önmagával.

Ha további kérdése van, keressen bizalommal a [email protected] címen.

Ernyei Bea – addiktológiai konzultáns-hallgató

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This