Mi a függőség?

A függőség minden esetben valami olyan dologhoz történő ragaszkodást jelent, ami ártalmas ránk nézve, és mégsem tudunk szabadulni tőle.

Azért kezdek bele e sorozat megírásába, mert sajnos a függőségek kapcsán nagy tudatlanság jellemző világszerte, és a magyar nyelvterület nem vezet az élen a téma kezelésében. Legtöbbször homályos elképzelések, előítéletek kavarognak a függőségekkel és a függőkkel kapcsolatban. Ez a sorozat változtatni szeretne a helyzeten.

Ki a függő? Mi az, hogy szer- és viselkedési függőség? Miért iszik az alkoholista? Hogyan lehet segíteni rajta? Van kiút? Ezekre és egyéb kérdésekre szeretnék válaszokat adni. De mielőtt a Kedves Olvasó tovább pörgetne mondván, hogy ez őt nem érinti, arra kérem, legyen egy kis türelemmel. Az addiktológia (a függőségekkel foglalkozó orvosi szakterület) jelenlegi állása szerint ugyanis ez sokkal több embert érint, mint gondolnánk.

A függőség nem egy elítélendő bűn, hanem betegség. Aki szenved benne, nem tehet róla, viszont tehet ellene, mint ahogy mindannyian tehetünk ellene. Ezt érdemes komolyan venni, mert progresszív és gyakran halálos kimenetelű betegségről van szó.

Megkülönböztetünk viselkedési és szerfüggéseket. A „szer” talán egyértelmű: alkohol, drog, gyógyszerek. De mi az, hogy viselkedési függő? Ennek jelentős részét a szerfüggők hozzátartozói képezik.

Micsoda, hogy a hozzátartozó függő lenne?!

Igen, egy alkoholbeteg hozzátartozója szintén beteg, akárcsak maga az alkoholista vagy drogos, és a gyógyulás módszere is nagyrészt ugyanaz. Erre a tipikus reakció a következő:

„Na azt már nem, én nem vagyok olyan, mint az, aki iszik!”

Ez így igaz, nem olyan, de mélyen egy megbetegedett lélek lapul, egészséges lélek ugyanis nem maradna egy szerfüggő közvetlen közelében. Őket, a hozzátartozókat, nevezzük társfüggőknek. Viselkedési függőségben szenvednek még például a játékfüggők, az evészavarosak, a szex- és szerelemfüggők, a munkaalkoholisták, a testedzésfüggők. Ha egy kicsit beleásunk az életünkbe, alig akad olyan ember, aki ne volna érintett.

Na jó, de mikortól számít valami függőségnek?

Mindenki iszik, eszik, szerelmes, társat keres stb… Ez miért baj? Ez nem baj, sőt, ez a természetes. Viszont eljön a pont, amikor egyik vagy másik már nemcsak örömet okoz, hanem mindenféle nehézségeket, fájdalmakat. Áldozatokat követel, és mi még akkor is folytatjuk. Aztán már egyre kevesebb örömünk van benne, megfogadjuk, hogy változtatunk a helyzeten, talán meg is próbáljuk, talán még sikerül is egy időre… Aztán ugyanaz kezdődik elölről: a szenvedés, a fogadkozások, az „önmegtartóztatás”, majd elbukás, szégyen, menekülés. Újra és újra és újra. Egészen addig, amíg segítséget kérünk. A függőség minden esetben valami olyan dologhoz történő ragaszkodást jelent, ami ártalmas ránk nézve, és mégsem tudunk szabadulni tőle.

A viselkedési és szerfüggők egyazon rendszeren mennek keresztül, és a felépülés módja is nagyon hasonló. Ez azért van, mert az alkohol maga csak egy tünet, mint ahogy tünet a drog, a túlevés, a szerencsejáték és így tovább, de a betegség alapja azonos: egy megsérült lélek. Természetesen a tünetet is kezelni kell, tehát a hatékony terápia feltétele, hogy az alkoholbeteg abbahagyja az alkoholivást, de ez csak a kezdet, a nulladik pont. Az út nagyrésze a megbetegedett lélek kezelése, és ez a kezelés ugyanazt jelenti az összes függőnél.

De mi a megoldás?

Segítséget kell kérnünk. Ez elkerülhetetlen, e nélkül nincs felépülés. Senki sem tudja magát kihúzni a mocsárból a hajánál fogva, és az sem tudja kihúzni őt, aki mellette fekszik a mocsárban – mondják egyetértően a bölcsek és az addiktológusok. Csak az képes segíteni, aki kimászott onnan. Számtalan felépülő függő gyógyul más felépülők segítségével. Nem orvosok, nem pszichiáterek által, hanem olyanok karnyújtásával, akik pontosan ugyanazon mentek át, amin ő. (Természetesen nem az orvostudomány ellen szeretnék beszélni, hanem részletezek egy olyan módszert, ami emberek millióin segített és segít ma is). Egy függő hajlamos azt érezni, hogy egyedül van a szenvedésében, hogy ilyen senkivel nem történt meg, csak vele, és az ő esete teljesen más. Ezért nagyon nehéz beszélni róla, mert úgy gondolja, hogy ő az egyetlen ilyen szerencsetétlen, szégyenletes, és csak ellene szövetkezett össze az egész univerzum. De ha hajlandó beszélni róla, kiderül, hogy egy nagyon általános jelenség részese. Ezért van az, hogy a saját tapasztalatok megosztásával tudunk egymásnak segíteni.

A sorozat többi részében igyekszem megválaszolni az ehhez hasonló kérdéseket: mi az alkoholizmus, kik az alkoholisták? Én nem iszom minden nap, de attól alkoholista vagyok? Ki a száraz részeg? Mi a társfüggő? Mi az az evészavaros? A szex- és szerelemfüggőség tényleg betegség? Mi a fordulópont vagy mélypont? A munka és testedzés hogy lehet függőség? Hogyan segítsünk a szenvedélybeteg hozzátartozónkon? Milyen felépülési lehetőségek vannak?

Ha kérdésük van, forduljanak bizalommal hozzám: [email protected]

Ernyei Bea – addiktológiai konzultáns-hallgató

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This