Önök kérdezték a függőségek kapcsán

A megadott e-mail-címre többek között az alábbi kérdéseket kaptam, amiket a kérdező beleegyezésével, anonim módon teszek közzé.

Nem iszom mindennap, és főleg nem reggeltől, csak munka után. Akkor is csak minőségi borokat. Ön szerint alkoholista vagyok? (Nő)

Én úgy gondolom, hogy ha ez a kérdés felmerül, az nem lehet véletlen, de egyértelmű választ én nem fogok Önnek adni. Javaslom, hogy végezze el az anonim alkoholisták kérdőívét, amely talán segíthet válaszra találni. A rendszerességet illetően annyit mondanék, hogy van, aki reggeltől iszik, mások csak esténként, és vannak periodikusan ivók is. A mennyiség függ az egyéntől és a stádiumtól, hogy mennyi ideje tart a rendszeres italozgatás. A minőségi borokkal kapcsolatban csak azt kérdezném Öntől: mi lenne, ha nem lenne több a kedvenc borából? Választana valami mást? A mennyiségtől és a rendszerességtől függetlenül, én az italhoz való viszonyára fókuszálnék elsősorban.

Szeretnék elmenni egy rehabra, de könnyű azt mondani! Se pénzem, se időm nincs rá. Nem tudom, mit tehetnék. (Férfi)

Vannak online lehetőségek. A Kék Pontban kérhet ingyenes konzultációt. Vannak továbbá online anonim gyűlések. Én azt gondolom, hogy érdemes elindulni az úton, és később további információt kap a lehetőségekről. Meg kell tenni az első lépést. Nem érdemes halogatni. A rehabok pedig nagyrészt ingyenesek.

Az alkoholistákról szóló részben azt írja, hogy magára kell hagynunk az alkoholistát. De mit tegyek, ha ez az alkoholista a fiam, akinek a nevére írattam a házam, akitől nem tudok elköltözni, mert egyszerűen nincs hova. Nem mellesleg, ha nem ültetem le az asztalhoz, és nem adok neki főtt ételt, nem vesz magához mást az alkoholon kívül. Vállaljam hát maga szerint, hogy ölje meg magát? Hogyan éljek ezzel a lelkiismeret-furdalással tovább? (Nő)

Nagyon nehéz ügy, valóban, főleg, ha gyerekről van szó. Az nem derült ki a levélből, hogy hány éves, pedig ez egy fontos kérdés lehet. Abban a cikkben én azt írtam, hogy fel kell neki ajánlani egy alternatívát, egy felépülési lehetőséget, nem pedig csak úgy kidobni. A legfontosabb, hogy megszűnjenek számára az ivásához kapcsolódó feltételek. Biztos, hogy ha valaki más nem támogatja tovább, meg fogja ezt oldani magának. De! Veszteségérzete lesz, ami rendkívül fontos. Senki sem épül fel veszteség nélkül, szembe kell néznie azzal, hogy mit tesz tönkre. Ez a veszteség lehet például a kapcsolatok megromlása, az anyagi leépülés. Nem baj, ha nem eszik, fog, de a nehezítő körülmények elgondolkodtatják. Éreznie kell neki magának, hogy baj van azzal, hogy iszik. Minél fiatalabb valaki, annál kevesebb vesztesége van, és emiatt annál nehezebben változtat. De azért vannak példák, amikor huszonévesen józanodnak ki, sőt néha akár fiatalabban is.  Nagyon fontos, hogy önmagában az, hogy nem iszik, nem ér semmit. Mindenképpen valamilyen felépülési utat kell választani. Ez lehet rehab, lehet egyéni konzultáció, vagy csoportos. Ezek az opciók ingyenesek. Egy dolog viszont biztos: belső motiváció nélkül semmi nem ér semmit. Ezért neki magának kell akarnia a változást. Ahhoz, hogy változást akarjon, viszont mélyre kell jutnia. Ezért mondom, hogy semmiképp sem szabad őt támogatni. Így az egész folyamat elodázódik, hosszabb lesz. Önnek is javaslom a Kék Pont, illetve az anonim gyűlések lehetőségeit. Továbbá felhívnám a figyelmét arra, hogy hozzátartozói gyűlések is vannak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a változás önmagunkkal kezdődik, és egy szerfüggő családban mindenki érintett.

Ha Önnek is kérdése van, vagy meg szeretné osztani a történetét, írjon bizalommal: [email protected]

Ernyei Bea

Addiktológiai konzultáns-hallgató