2015. augusztus 25., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Lajos – germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

Partrícia – latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Elintéztem magamban, hogy életem múlását ellenállhatatlan vonzóerőként érzékeljem, amely esetleg akaratom ellenére is állandóan arra kényszerít, hogy új meg új lépést tegyek előre.”

Jean-Paul

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93e70f-9fdb”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Olsavszky Jenő (Szarvasháza, Bereg megye, 1848. augusztus 25. – Szabadka, 1903. július 3.) Királyi törvényszéki bíró. A gimnáziumot Ungváron végezte. Orvosnak készült, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be, jogi pályára lépett. Máramarosszigeten és Egerben tanult jogot. 1874-ben Budapestre került, az igazságügyi minisztériumban lett segédfogalmazó, később Beregszászba nevezték ki alügyésznek.  1855-ben királyi törvényszéki bíró lett Szabadkán. Budapesti tartózkodása idején a Vadnay Antal által szerkesztett Fővárosi Lapok állandó munkatársa volt.  Elbeszéléseit Bereghy Jenő és Munkácsy Jenő néven közölte. Több színdarabot írt, amelyeket vidéki színpadon adtak elő. Néhány vidéki társulatnál maga is fellépett.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Benkó Sándor villamosmérnök, jazz-zenész születése (1940), a Benkó Dixiland Band alapítója.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7e70f-9fdb”][vc_column_text]ÖNKÉNTESEK, NEM SORKATONÁK

„Mert a Krisztus szeretete szorongat minket” (2Korinthus 5:14)

Pál azt írja: „Bármit is teszünk, azt nem a magunk hasznát keresve tesszük, hanem mert Krisztus szeretete irányít minket.” (2Korinthus 5:14 TLB). Isten önkénteseket keres, nem sorkatonákat. A besorozottakat a törvény kényszeríti, az önkénteseket szeretetük hajtja. A Pearl Harbor elleni támadás után szerte Amerikában ellepték a toborzóirodákat; a fiúk, akik túl fiatalok voltak még a harchoz, öregek, akik már nyugdíjban voltak, sőt, még vakok is jelentkeztek! Egy idősebb úr azt mondta a toborzótisztnek: „A legnagyobb megtiszteltetésnek érzem, hogy hazámat védve halhatok meg.” Miért tettek ilyet? Kötelességérzetből? Igen, de még valami annál is nagyobb okból: odaadásból! Szívüket megragadta egy ügy. Luther Márton, szembenézve azzal, hogy elveszítheti szabadságát, a családját, a szolgálatát, sőt akár az életét is, ezt mondta az akkori egyház vezetőinek: „Nem vonok vissza semmit. Lelkiismeretemet fogva tartja Isten Igéje!” Ne kelljen soha könyörögni neked vagy unszolni arra, hogy taníts a vasárnapi iskolában, foglalkozz fiatalokkal, adakozz Krisztus ügyére, meglátogasd a betegeket, magányosokat és szükségben lévőket, vagy szolgálj mások felé! Neked kellene könyörögnöd azért, hogy tied lehessen ez a megtiszteltetés! Pál azt mondta: „…azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3:7-8). A Krisztusnak való elkötelezettség olyan, mintha aláírnál egy üres csekket azt mondva: „Uram, az összeget te írd be!” Nem te teszel szívességet Istennek azzal, hogy szolgálod, ő tisztel meg azzal, hogy engedi, hogy szolgáld. Ma tedd mérlegre azt, hogy mit tennél meg az Úrért, és mérd le, hogy valójában mennyit teszel!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2e70f-9fdb” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Kalazanci Szent József áldozópap, rendalapító

Az üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a szegény, nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját. Minket is arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk élőket az üdvösség útján.

1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában. Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.

Végül Józsefnek egy igen súlyos betegségből való csodálatos felgyógyulása változtatta meg az apa keménységét. 1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a „Kegyes Iskola” nevet.

1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért „második Jóbnak” vagy „keresztény Jóbnak” is nevezik.

Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25-én halt meg. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.

Szent Lajos király

Az uralkodók között, akiket az Egyház szentként oltárra emelt, az egyik legvonzóbb Lajos király. Részben egy durva és gátlástalan korszakban tanúsított nemeslelkűsége, részben áldozatos törekvése miatt, amellyel Isten szolgálatát minden egyéb érdek elé állította.

A Kalocsai Főszékesegyház felszentelése

Kalocsa az államalapítás óta érseki székhely. Első apátja Boldog Asztrik volt, aki Szent István királyunknak elhozta II. Szilveszter pápától a koronát.

Az érsekség első székesegyháza valamikor 1050 körül épülhetett, majd a hívek számának növekedése miatt egy nagyobb székesegyházat emeltek, amely a tatárjáráskor elpusztult. A tatárdúlást követően Nagy Lajos idejében készült el a harmadik székesegyház. Ez is szomorú sorsra jutott, a 17. században hajdúk gyújtották fel.

A tető nélkül maradt, folyamatosan pusztuló romos falak helyén a jelenlegi székesegyház 64 m hosszú, 24 m széles, 65 m toronymagasságú épületét 1735-74 között emelték olasz barokk stílusban Mayerhoffer András tervei alapján, Patachich Gábor érsek kezdeményezésére. Az építésben kalocsai kőművesek és pesti kőfaragók vettek részt.

A falak 1754-ben már álltak, de a külső díszítéssel csak 1757-re, a belsővel 1770-re készültek el. Utolsó lépésként, 1774-ben a toronysisakok kerültek a helyükre. Ezeket az 1795. július 18-án délután becsapó villám felégette, pótlásukra 1799-1800-ban került sor, ekkor kapott az épület klasszicista rézsisakot.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]