2016. március 27., vasárnap, húsvét első napja

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Hajnalka – a Hajna kicsinyítőképzős formája.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A feltámadás nem csak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis jelent: „újra lábra állni”. Benned van az erő, az Élet ereje, hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged legyőzni.”

Müller Péter

 [/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-936d72-a5a0″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

Húsvét vasárnapja

Húsvétvasárnaphoz sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.

Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.

A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Erre utal, hogy a 19. század végén a Kárpát-medence legkeletibb és legnyugatibb szögletében, valamint katolikusoknál és protestánsoknál egyaránt előfordult. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben. Járhattak gyalog és lovon egyaránt. Nagy lármával, zajjal haladtak. Közben azonban énekeltek és imádkoztak is. A szokás néhol összekapcsolódott a határbeli kutak és források tisztításával. A határkerülők járhattak nagyszombat estéjén, nagyszombat éjszakáján, de volt példa a vasárnap délelőtti határjárásra is. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben, mint egy-egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt

A katolikus egyházban elterjedt szokás az ételszentelés. Az ételszentelésnek nem volt előírt egységes időpontja. Egyes helyeken húsvét vasárnapján, a reggeli mise után, másutt a nagymise után került rá sor. Ismét másutt szombaton délután és este történt a szentelés, hogy a feltámadás után már fogyasztani lehessen a megszentelt ételeket.

A megszentelendő ételeket – tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót – kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A szentelt ételek maradékát legfeljebb tűzbe vethették. Többnyire azonban – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták.

 

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Rákóczi Ferenc, II.(Borsi, 1676. márc. 27. – Rodostó, 1735. április 8.)

Erdélyi fejedelem (1704-1711), a magyarországi szövetkezeti rendek vezérlő fejedelme (1705-1711), a Habsburgok elleni kuruc szabadságharc vezére, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Néhány hónapos volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyjával Munkács várába költöztek, de csak 1677 végéig maradtak ott. A következő éveket Sárospatakon töltötték. 1680-ban, Báthory Zsófia halála után ismét Munkács lett a lakhelyük.

1685 novemberében Caprara császári tábornok, majd Caraffa gróf ostrom alá fogta Munkács várát. A kis Rákóczi édesanyjával együtt végig az ostromlott várban volt. 1688. január 17-én Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni a várat. II. Rákóczi Ferencet 12 éves korában a bécsi udvar Csehországba a neuhauseni jezsuitákhoz küldte, gyámjául Kollonich Lipót érseket nevezték ki, aki szerette volna, ha a fiatal herceg maga is szerzetes lesz.

1697-ben a hegyaljai felkelés parasztvezérei felkérték a vezérségre, de ez elől kitért. A felkelést követő véres megtorlások láttán az ungi főispán, gróf Bercsényi Miklós rábeszélésére cselekvésre szánta el magát. 1701 márciusában Rákóczi még Munkácson járt ügyeit intézni, május 29-én azonban sárosi várában letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe vitték, ahonnan megszökött és Lengyelországba menekült. Brezan várában talált menedéket. Itt keresték fel a tiszaháti felkelést szervező Esze Tamás és Kis Albert követei, Pap Mihály és Bige György. Kezdetben nem akarta elfogadni a felkérést, de a másodszori megkeresés után elküldte a Cum Deo pro Patria et Libertate feliratú zászlókat, melyeket Tarpán, Váriban és Beregszászban ki is bontottak. Rákóczi 1703. június 16-án érkezett az országba. Rendbeszedte a felkelő csapatokat, júliusban sikeresen átkeltek a Tiszán, s 1704-re szinte az egész ország a kurucok kezére került. Ám 1710 májusára teljesen megváltozott a helyzet, a hadi szerencse elpártolt Rákóczitól.  A pestistől tizedelt, megfáradt kuruc csapatok lépésről lépésre visszavonultak.

A fejedelem február 22-én a Beszkideken átlépte a határt, és soha többé nem tért vissza.

1735. április 8-án halt meg Törökországban.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Zilahy Lajos, író születése (1891). Olvasmányos, könnyed stílusa, finom humora megteremtették számára a közönségsikert.

–          Csurka István író (1934), a drámában érte el legnagyobb sikereit (Ki lesz a bálanya?, Döglött aknák stb.)

–          Széchy Tamás, a legeredményesebb magyar úszó-mesteredző (1934), tanítványai a világversenyeken 25 aranyérmet nyertek.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-76d72-a5a0″][vc_column_text]ÖRÜLJ, JÉZUS ELJÖN ÉRTED!

„… ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket…” (János 14:3)

Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2-3). Olyan ígéret ez, amilyet a vőlegény tesz a menyasszonynak. Krisztus korában, ha egy fiatal pár mindkét oldalról megkapta a család engedélyét a házasságkötésre, a vőlegény visszatért családja otthonába, és ott épített egy külön házat, ahová majd jövendőbelijét viszi, ahol majd együtt fognak lakni. Azzal, hogy Jézus ugyanezt ígérte nekünk, a temetéseket felemelte olyan szintre, amilyen reményt esküvők hordoznak. Az ő szemszögéből nézve a temetőbe vezető út ugyanolyan izgalmas és lelkesítő, mint amikor a menyasszony a templomban végigmegy a padsorok között előre az oltárhoz. Mindkettő egy új korszakot, egy új nevet, egy új otthont ünnepel. Örülj, mert a mennyei Vőlegény el fog jönni érted, hogy magával vigyen! Úgy gondolod, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen? Ellenőrizd le a feljegyzéseket! Ha találsz egyetlen helyet a Biblia hatvanhat könyvében, ahol Isten nem tartotta be az ígéretét, akkor van okod kételkedni ebben. A földi életre vetett utolsó pillantásod a Jézussal való találkozás első pillanatához vezet. Krisztus sírja üres – ez bizonyítja, hogy amit mondott, nem üres ígéret. Kétezer évvel ezelőtt megígérte, és azóta is az új otthonodon dolgozik. El tudod képzelni, milyen lehet? János, a Jelenések szerzője egy Patmosz nevű kis, kopár szigeten ezt írta: „és a tenger sincs többé” (Jelenések 21:1). János minden reggel arra ébredt, hogy tenger veszi körül; ez volt a gát, mely elválasztotta őt szeretteitől és a szárazföldtől. Gondolj bele: mennyei otthonodban nem lesznek gátak, elválasztó falak, nem lesznek korlátok.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-26d72-a5a0″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Krisztus feltámadása

Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: „aeternum Nunc”, az isteni Most), azé, aki „Halott volt és íme él” (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. – A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a „mi időnk”, a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy – a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.

 

Szent Rupert

Szent Rupertet (Hruodpert, Ruodbert, Ruprecht, Robert is – ófelnémet, jel.: „dicsőségben tündöklő”), misszionáriusként küldte Bajorországba II. Theodo herceg a VII. sz. utolsó évtizedében. E missziós útjáig wormsi püspök volt. 696-ban érkezett Salzburgba, ahol még ugyanabban az évben megalapította Ausztria legrégebbi kolostorát, a Szt. Péter apátságot.

E lépés jelentősen előmozdította a mai város kezdeteinek kialakulását a római Juvavum romjain, ezért Szt. Rupertet Salzburg város alapítójaként is emlegetik. Rupert püspök feltehetően 718. március 27-én halt meg Salzburgban. Emlékének kiemelt tisztelete azzal kezdődött, hogy földi maradványait 774. szeptember 24-én új sírba helyezték az újonnan megépült dómban.

Szt. Rupertet a bányászok védőszentjének tekintik az egykori salzburgi befolyási övezetben (főképp Traunsteinben és Berchtesgadenben, a bajor Bad Reichenhallban és a Dürrnbergen) és ő lett Salzburg tartomány patrónusa (szeptember 24. tartományi ünnep) is.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]