2018. december 3., hétfő
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ferenc – francia-latin eredetű; jelentése: francia.
Olívia – latin eredetű; jelentése: olajfa.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Ha valakinek ajándékot adsz vagy elénekelsz neki egy dalt, segítesz a Mikulásnak. Számomra erről szól ez az ünnep.”
Louis Sachar
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939234-ed3d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Kricsfalusy Vilmos (Máramarossziget, 1845. február 8. – Máramarossziget, 1894. december 3.). Ügyvéd, országgyűlési képviselő. Gimnáziumi tanulmányait Máramarosszigeten, Szatmáron és Nagyváradon végezte, jogot Pesten és Nagyváradon tanult. 1867-ben Nagyváradon megválasztották városi tanácsosnak 1868-ban ügyvédi irodát nyitott. Tagja lett a városi és a megyei képviselőbizottságnak 1884-ben és 1887-ben szabadelvű párti programmal a huszti kerület képviselője lett. Baross Gábor, a közmunka és a közlekedési ügyek minisztere kinevezte tanácsosának, de másfél év múlva beadta lemondását és visszatért ügyvédi praxisához. Az ügyvédi kamara elnöke lett. 1871-72-ben a Szigligeti Közlönyt szerkesztette, vezércikkírója volt a Máramarosi Lapoknak. Országgyűlési beszédei a Naplókban találhatók.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Átadják a Hajós Alfréd építész tervei alapján készült Mardit-szigeti Nemzeti Sportuszodát (1930).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79234-ed3d”][vc_column_text]MIT TEGYEK, URAM? (1)
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Amikor megkérdezed Istentől, hogy mit tegyél, ő többféle módon válaszolhat. A következő néhány napban nézzük meg ezeket a módokat. Írott Igéjéből ad választ. Ahelyett, hogy Jóskától vagy Pistától kérnél tanácsot, kérdezd Istent! A Szentírás az első választásod legyen, ne az utolsó szalmaszál! A zsoltáros azt írta: „lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Rendszeresen napi igebevitel nélkül „sötétségben leszel” afelől, hogy mi lenne a legjobb számodra, és milyen irányba kellene tartania életednek. „Mert ha én, az Úr szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik” (Ezékiel 12:25). Ha Isten mond valamit az ő Igéjében, akkor arra bizton számíthatsz. A Szentírásban vannak tételes szabályok, de Isten főleg alapelveket adott nekünk, hogy azokat kövessük. Ezekhez az alapelvekhez bölcsesség és belátás kell. A zsoltáros azt mondta: „taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat” (Zsoltárok 119:66). Ez nem azt jelenti, hogy életed minden lépésére és minden döntésére van egy adott igevers. Ez nem így működik. Legtöbb esetben, amikor útmutatást kérünk Istentől, ő „helyes értelmet és ismeretet” ad, és ez elég is ahhoz, hogy a jó irányba indítson. Fogsz néha félelemet érezni? Igen, de éppen olyankor kell használnod a hitedet! Isten akaratát gyakran utólag ismered fel legtisztábban, nem előre. Visszatekintve arra, hogyan vezetett Isten, azt tudod mondani: „egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért” (1Királyok 8:56 NIV).
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-29234-ed3d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Xavéri Szent Ferenc áldozópap
Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.
FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.
Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagy tudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.
Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.
A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: „Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!” Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.
A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.
Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552-ben
Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]