2019. április 23., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Béla – 1. magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. török eredetű; jelentése: előkelő;
3. héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

Egon – az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük… elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először.”

Alan Moore

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-937939-f5f3″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Béla, III. (1148. – 1196. április 23.) 1172-től 1196-ig magyar király. Az 1187-ben hozzá menekült Vlagyimir fejedelem megsegítése címén 1188-ban elfoglalta Halicsot, felvette a „rex galice” címét és második fiát, Andrást tette Halics urává, de ezt a hódítását kénytelen volt feladni. A magyar királyok orosz hadjáratainak következtében az Ondava és a Laborc felső folyása betelepült állandó őrségekkel, és Sáros, Zemplén, Ung megye északi határa kiterjedt az Erdős Kárpátok gerincéig.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Egy felmérés szerint 1325-ben az ország átlagos aranytermelése 2000-2500 kg.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-77939-f5f3″][vc_column_text]MUTASD BE ISTEN SZERETETÉT!

„Látod ezt az asszonyt?” (Lukács 7:44)

Lukács azt írja: „Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeusok házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony.” (Lukács 7:37-39). Ez a jelenet Simon, a vallási vezető házában játszódott le, akit jobban érdekelt, hogy „mi a jó és mi a rossz”, mint az, hogy megbánthat másokat. Lehet, hogy dogmatikai értelemben igaza volt, de hiányzott belőle az együttérzés. Jézus pedig szembesítette ezzel! „Az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt?” (Lukács 7:44). Simon egy bűnöst, egy örök vesztest látott. Jézus azonban másra tekintett: ő látta az ajándékot, amit az asszony hozott, és látta az ajándékozó szerető szívét is. Az ő szemében nem az asszony szennyes múltja határozta meg, hogy milyen jövő vár rá Isten országában. Jézus látta az asszony könnyeit, megértette szükségeit, és a vallásos tömeg nagy megdöbbenésére ezt mondta neki: „Megbocsáttattak a te bűneid” (Lukács 7:48). Vigyázz, ha már egy ideje az egyházban vagy, és elfelejtetted milyen odakint, könnyen keményszívűvé válhatsz, és nem tudod bemutatni Isten szeretetét azoknak, akiknek legnagyobb szükségük van rá!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-27939-f5f3″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Adalbert püspök, vértanú

Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték. 989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997. április 23-án vértanúságot szenvedett.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]