2019. szeptember 25., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kende – kazár magyar eredetű férfinév; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

Eufrozina – görög-latin eredetű; jelentése: vidám.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Találj mindig új ösvényeket magad előtt – új kihívásokat, hogy ösztönözzenek. Új fejezeteket az életben, hogy elgondolkoztassanak, és új változásokat, hogy próbára tegyenek.”

Helen Thomson

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-931994-9126″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Odry Árpád színész, rendező, színészpedagógus születése (1876)

– id. Markó Károly festő (1791) a magyar tájképfestészet első nagy hatású, iskolát teremtő mestere. Korának semmilyen festészeti irányzata nem téríttette el, a maga által választott úttól. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi festészetére épült. Tájképei idilli hangulatú, klasszikus kultúrát megjelenítők. Magyar Claude Lorrain-ként ünnepelték.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000./wikipedia[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-71994-9126″][vc_column_text]„Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból.”

(Zsoltárok 40:3)

Amikor Haitin földrengés pusztított, egy segélyszervezet unkatársa egy összedőlt hotel romjai alatt rekedt. Így imádkozott: „Uram, mostanában nem nagyon beszéltem veled, de most nagyobb szükségem van rád, mint valaha.” Beszámolóját így folytatja: „Hangot hallottam. „Ki van ott?” – kiáltottam. „Jim” – jött a válasz. Rajtam kívül még öten voltak a romok alatt. „Akarsz velem imádkozni?” – kérdeztem. Igennel válaszolt, így hozzáfogtam: „Uram, csodát kérünk tőled. Kérlek, ments meg minket!” Elaludtam, de valami zaj felébresztett. Helikopterek! Vártunk, de senki nem jött. Iszonyúan szomjas voltam. Huszonnégy órája nem ettünk és nem ittunk semmit, és orvosra is szükségünk lett volna… Lehunytam a szememet… és biztos voltam benne, hogy nem nyitom ki többé… Kiáltozásra riadtam fel. Az egyik túlélő egy kislyukon keresztül beszélni tudott a mentőcsapattal. Elmúlt egy óra, majd kettő… dörömböltem a falon. Nem jött válasz. „Itt fogok meghalni és semmit sem tehetek ellene” Aztán eszembe ötlött egy gondolat: „Dicsőíts engem!” Elkezdtem énekelni: „Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten! Minden nap új áldás árad reám…” Aztán így folytattam: „Légy nyugodt, én lelkem!” Majd más dicsőítő énekeket énekeltem az Egyetlennek, aki pontosan tudta, hogy hol vagyok. Éreztem Isten jelenlétét, és hallottam, ahogy suttogja: „Bízz Rám mindent! Ekkor el tudtam engedni mindent: „Legyen meg a te akaratod, Uram!” Órákkal később egy mentőcsapat leereszkedett a liftaknán át, biztonságban kiemeltek és kórházba szállítottak. A feleségem már ott várt. „Azt hittem, meghaltál!” – mondta. „Én is azt hittem.” – suttogtam. Így is történt volna, ha nem lett volna velem valami azon a sötét helyen: a hitem – élőbben, mint valaha.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]