2020. augusztus 23., vasárnap

28 éve halt meg Nemes Nagy Ágnes költő, műfordító, esszéíró.

NÉVNAP:

Bence – latin eredetű; jelentése: győztes.

Szidónia – föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

IDÉZET:

„Túlságosan beleveszünk a nehézségeinkbe. Majdnem teljesen képtelenek vagyunk arra, hogy elválasszuk a kis problémákat a nagyoktól.”

Frank Herbert

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Megrendezték az I. református világtalálkozót Debrecenben (1938)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

A NAP IGÉJE:

MEGHÍVÁS TANÚSÁGTÉTELRE

Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! (Mk 16,15)

Miután csatlakoztam a gyülekezeti imakörünkhöz, bizonyságot tettem arról, hogyan kerültem közelebb Istenhez. Azután Isten arra késztetett, hogy írásban is osszam meg hitemet. Akkoriban azonban nem tudtam, hogyan fogjak hozzá.
Egy nap a férjem a Saat Teduh nevű áhítatos könyvecskével jött haza, amely a Csendes Percek indonéz kiadványa. Ahogy elkezdtem olvasni, éreztem Isten áldását a bizonyságtételeken keresztül szerte a világból. Bár a reflexiók rövidek, tele vannak üzenettel, felemelő meglátásokkal. Napi csendességem része lett a Saat Teduh.
Végül észrevettem, hogy van ott egy felkérés az olvasók részére áhítatok írására. Azonnal éreztem, Isten válaszolt arra a régi vágyamra, hogy megosszam a hitemet. Írtam néhány áhítatot, és elküldtem a szerkesztőnek. Mégha nem is adják ki őket, tudom, hogy Isten örömmel látja az igyekezetünket hitünk tovább adására.

Imádság: Úr Jézus, hadd legyünk bizonyságtevőid a föld végső határáig! Ámen.

Milyen ajándékaim vannak a Krisztusról szóló tanúságtételre?
Emiriana Malelak-Bana (Kelet-Nusa Tenggara, Indonézia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM MERIK MEGOSZTANI A HITÜKET!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.

LITURGIKUS NAPTÁR:

Limai Szent Róza

1586. áprilisában született a perui Limában. Eredeti neve „Isabel de Flores” volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni, de ő máskép gondolkodott, „Jézus menyasszonya” szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni.

Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a „Szűz Máriáról nevezett” jelzőt, pontosabban a „Rosa de Santa Maria” nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Délamerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Példája: Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!

bacskaplebania.hu