2020. február 16., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Julianna – latin eredetű; Jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

Lilla – a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!” 

Müller Péter

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932cdd-10ca”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Leskó József (Ungvár, 1871. febr. – ??) Róm. kat. lelkész. Iskoláit Ungváron végezte. 1890-ben az egri érseki papnevelő intézetbe került. A hittudományi tanfolyam elvégzése után 1894-ben szentelték pappá. Borsodharsányban, Sajóvárkonyban majd Sajóárokszálláson volt pap. Belső munkatársa volt az Ungvári Közlönynek. Cikkei az Ungvári Közlönyben, az Egri Egyházmegyei Közlönyben, a Keletben, az Ungban, az Egri Irodalmi közlönyben és a Magyar Néplapban jelentek meg.

Több tanulmányt írt Szaicz Leóról, a katolikus újságírás úttörőjéről, Dayka Gáborról.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Az 1370. évi eredetiből lemásolják az első teljesen magyar nyelvű könyvet, a Jókai-kódexet (1450)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72cdd-10ca”][vc_column_text]

ISTEN MEGNYUGTAT

Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. (Zsolt 33,4)

85 éves férjem élete legnagyobb részében képzett zenész volt. Orgonán, zongorán, harsonán és tubán is játszott. Élete utolsó néhány évében azonban már képtelen volt erre. Egy vérrög az agyában – agyvérzéssel és szívrohammal párosulva – elvette tőle ezt a képességét. Miután Henry meghalt, gyászoltam azt a 64 évet, amelyet együtt tölthettünk. De megkönnyebbülten sóhajtottam föl, hogy nem kell tovább küzdenie a légzéssel.
Két hónappal azután, hogy elment, azt álmodtam, hogy egy koncerten szólót kellett játszania. A színfalak mögött ezt mondta: „Én nem hiszem, hogy meg tudom csinálni!” Amikor viszont az idő elérkezett, fellépett a színpadra, és a legcsodálatosabb zenét játszotta, amit valaha tőle hallottam.
Azzal az érzéssel ébredtem föl, hogy a gyászom örömre fordult. Eszembe jutott, hogy a Bibliában Isten gyakran szól álmokon keresztül, Abimelektől (1Móz 20,3) Pál apostolig (ApCsel 18,9-10). Álmomban úgy éreztem, hogy Isten megnyugtat, hogy Henry nincs többé fizikai korlátok közé szorítva. A mennyben a legmagasztosabb muzsikát hallgatja, amit valaha hallhatott. És segít abban, hogy ez a zene Istent dicsőítse.

Imádság: Urunk, add, hogy megismerjük azt a megnyugvást és örömet, amely a téged dicsőítő életből fakad. Ámen.

A mennyben minden földi szomorúságunk eltűnik.
Virginia Horst Loewen (Pennsylvania, USA)

IMÁDSÁGBAN ADJUNK HÁLÁT ADOTTSÁGAINKÉRT!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-22cdd-10ca” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Julianna

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó. Így Ónod (1867).

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]