2020. január 14., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Bódogmagyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Mindig az ember idegeire megy, ha mások többet tudnak róla, mint saját maga.”

Agatha Christie

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934b7f-cff6″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Csomár István (Ladmócz, 1839. január 14. –?,) Gimnáziumi tanár. Középiskoláit 1846-56-ban Sárospatakon végezte, ezután három évig bölcsészetet és teológiát hallgatott. 1860-ban Óliszkán lett tanító. 1862-ben kápláni vizsgát tett. 1863-ban Kisruszkán nevelősködött 1865. augusztus 1-én Munkácsra költözött, ahol szeptember 1-én beindította azt a magángimnáziumot, amely alapja lett a későbbi államinak. 1866-ban papi vizsgát tett Debrecenben. 1876-ban magyar nyelv és irodalom tanári vizsgát tett Kolozsváron. Irodalomtörténeti és nyelvészeti cikkei jelentek meg a munkácsi gimnázium Értesítőjében. 1881-től a Magyar Nyelvőr népnyelvi gyűjtője lett. 1884 júniusától a Munkács című lap munkatársa, majd segédszerkesztője. 1889-ben szerkesztette a Kárpátalja című politikai és társadalmi lapot is.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Ezen a napon, 1731-ben jelenik meg Magyarországon az első (német nyelven kiadott) újság, a magyarnyelvű Nemzeti Újságot 1840-ben adják ki, melyet 1841-ben a Pesti Hírlap követ.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74b7f-cff6″][vc_column_text]

A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Zsolt 139,1-6.

NAGYLELKŰ SZERETET

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1)

Az egyik páciensem demenciában szenved, és a férje, akivel 50 éve házasok, mindent megtesz érte, amit tud. Kimossa szennyes fehérneműjét, eteti és megszervezi az orvosi vizsgálatokat. Türelmesen elmagyarázza egy nap többször is, hogy miért van a testvére kórházban, annak ellenére, hogy már többször elmondta neki.
Ahogy ültek és néztem őket, hatalmába kerített őszinte szeretetük, mely áldozatkész és elkötelezett, minden intim részletet ismer, és mégsem hagyja cserben a másikat. Abban a pillanatban eszembe jutott Krisztus irántunk érzett szeretete, mely mélyebb, mint amit betegem és férje valaha megtapasztalt a házasságban. Micsoda szeretet az, mely képes rá, hogy feláldozza magát egy olyan bűnösért, mint én?
Csodálatos szeretetében Isten törődik életünk minden apró részletével. Isten ismeri gondolatainkat, cselekedeteinket és útjainkat, a szavakat, még mielőtt hangot adtunk volna nekik. Isten mindig jelenvaló, és soha sincs távol. Hogyan lennénk képesek mást érezni, mint szeretetet?

Imádság: Szeretet Istene, segíts emlékeznünk, hogy hiányosságaink ellenére is szeretsz! Vezess bennünket, hogy mi is hasonlóképpen szeressünk másokat! Ámen.

Isten szeretetét senki sem veheti el tőlem.
Alisha Ritchie (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A GONDOZÓKÉRT!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése. [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]