2020. március 08., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Zoltán török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

Beáta latin eredetű; jelentése: boldog.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit „valakinek el kell végezni”, ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.”

Márai Sándor

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b6a1-c720″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Szigligeti Ede (1814) színész, rendező, színházigazgató születése. Rendezőként nagy gondja volt a szép szövegmondásra, és a színészi játékra, mint igazgató, a műsorpolitika terén volt úttörő

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b6a1-c720″][vc_column_text]

VESZTESÉGBŐL NYERESÉGBE

Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jel 21,4)

Az elmúlt két év szomorúságot és veszteséget hozott a családunkba. Édesapám meghalt, édesanyámat egy gondozóotthonba kellett elhelyeznem, majd ki kellett ürítenem és eladnom a lakásukat.
Apa íróasztalánál ülve rendezgettem a papírjait és sírdogáltam az egykor oly precíz kézírása felett, amely később már egyre inkább bizonytalanná vált. Belesajdult a szívem, amikor láttam édesanyám nagy szeretettel készített karácsonyi dekorációit. Néhány hét alatt egy egész életmű emlékeit dobozoltam be, helyeztem el raktárban, ajándékoztam vagy adtam el.
Amint végigsétáltam az üres házon, a veszteség érzésének hullámai törtek rám. De az üres szobákból olyan kedvesen szólt hozzám Jézus biztatása: „Az én Atyám házában sok hajlék van… elmegyek helyet készíteni számotokra.” (Jn 14,2) Szívem terhe könnyebbedett, amint hálát adtam, hogy mennyei otthonunk örökkévaló. Szeretteinkkel együtt örvendezhetünk, hogy ott nem lesz többé veszteség, könny vagy elválás.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy megvigasztalsz a szomorúság idején. Segíts emlékeznünk, hogy örök érvényű gondoskodásoddal legyőzted földi veszteségeinket! Ámen.

Bátran nézhetek szembe a földi veszteségekkel, hiszen tudom, örökkévaló otthonom van.

Sandra Sullivan (Nyugat-Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK GONDOZÓOTTHONBA KÖLTÖZNEK!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2b6a1-c720″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Istenes Szent János

1495-ben született a mai Portugáliának megfelelő Luzitániában. Nyolcévesen megszökött otthonról, hogy Madridban megtalálja szerencséjét. Csaknem száz kilométeres gyaloglásban kimerülve egy tanyán kötött ki. Itt kezdetben pásztor volt, de közben tanulhatott. Ügyesen dolgozott, a gazda a birtok irányítását is rábízta, sőt még vejéül is fogadta volna. A nősülést a gazda zaklatva sürgette, de a fiú ezt nem vállalta. Elmenekült inkább a bizonytalanba.

Katonának állt, lassan elzüllött. Egy ütközetben leesett lováról, és így az ellenséges területen maradt. Szűz Mária segítségét kérve menekült vissza saját táborába. Rábízták a hadizsákmányt, azt azonban ébersége dacára ellopták. Mivel ártatlanságát nem tudta bizonyítani, kötél általi halálra ítélték, végül aztán egy magas rangú tiszt segítségével kegyelemmel szabadult.

Katonáskodása után szolgának állt, azonban gazdái egészsége tönkrement, vagyonuk elúszott. A végén már János tartotta el a hattagú családot. Megmentette őket. Spanyolországba visszatérve vándorárus lett, majd Avilai János szónoklata hatása alatt előbb nagyon mély nyilvános bűnbánatot tartott, őrültnek tartották és bezárták emiatt. Kórházat alapított a Spanyolországban levő Granadában. Éjszakánként fát gyűjtött, eladta, a pénzen gyógyszert vett rászoruló betegeknek. Esténként koldulni járt betegeiért, óriási adóssága volt. Egyre több kórházat sikerült működtetniük.

Itt negyvenéves korában társaival megszervezte az irgalmas rendet. A rendet V. Sixtus János halála után 36 évvel ismerte el hivatalosan.

Egyformán szerette a nélkülözőket és betegeket, a világi apostolok példaképe. Egy tűz alkalmával a kórház betegeit sértetlenül hozta ki a lángokból. Egy áradáskor vízbeesett fiatalembert próbált sikertelenül kimenteni. Az amúgy is rendkívül legyengült János a sikertelen mentést nem tudta elviselni, rohamosan romlott az állapota. A leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni.

Granadában halt meg 1550. március 8-án. Szentté avatása 1690-ben történt meg. XIII. Leó pápa a kórházak és betegek védőszentjévé tette.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]