2020. március 20., péntek

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Klaudia – latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.

Mór – a Móric rövidüléséből.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (…) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.”

Milan Kundera

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c60f-4ebe”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Csengeri Dezső (Palló, 1926. márc. 20. – Nagydobrony, 1982. jún. 26.) Tanár, író. 1937 és 1945 között járt gimnáziumba Ungváron, majd Kisvárdán. Két szemesztert végzett a bp.-i tudományegyetemen, de családi okok miatt nem folytathatta tanulmányait. Az 1946-47-es tanévben Nagydobronyban, 1947 és 1952 között pedig Eszenyben tanított. 1952-ben orosz nyelv és irodalom szakon diplomát szerzett az ungvári egyetem levelező tagozatán. 1952-től 1963-ig a Nagydobronyi Középiskola igazgatója, majd egészen haláláig a tanára volt. Több tankönyvet írt.

Első írása 1943-ban jelent meg az Ungvári Drugeth Gimnázium Dayka Gábor Önképző Körének lapjában. Magyarra fordította M. Sz. Bubjonnov Fehér nyírfa c. regényét (Ungvár, 1953). Lángoló ugar c. színdarabja 1970-ben jelent meg folytatásokban a Kárpáti Igaz Szóban.

Egyéb művei: Fellángolás (Novellák) Szél zúg a Latorcán (novellák); A Tiszánál, pirkadatkor (kisregény).

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

  • Brünben kinyomtatják Thuróczy János krónikáját (1488).
  • Avar István színész 1934-ben született, bányász, majd munkás színjátszó volt, mielőtt megkezdte főiskolai tanulmányait. Kiemelkedő szerepe: a Vágy villamosában Stanley Kowalskyja.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c60f-4ebe”][vc_column_text]

ELVESZÍTETTEM NAGYPAPIT!

Maga az ÚR vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! (5Móz 31,8)

„Elveszítettem Nagypapit!” – mondta mindig a két és fél éves kisunokám, amikor dolgozni indultam. Pici korában együtt éltünk: a kisunokám, az anyukája, vagyis a lányunk, az apukája, és én a feleségemmel, Lolly-val. Igyekeztünk minél többet együtt lenni vele, de ha a munkám elszólított tőle, akkor megijedt, hogy nem lát többé.
Ez elgondolkodtatott: Hát nem csodálatos, hogy Mennyei Atyánk soha nem veszít el minket? Istennek soha nem kell dolgozni indulnia, vagy kivinnie a szemetet. Bármikor imádkozhatunk, és Isten mindig ott van. Micsoda megnyugvás! A földi apukák és nagyapák csalódást tudnak okozni, vagy messze járnak, ha épp szükség lenne rájuk, de Isten mindig jelen van.

Imádság: Drága Urunk, segíts emlékeznünk ígéretedre, hogy mindig velünk leszel! Légy azokkal, akik magányosnak és elhagyatottnak érzik magukat! Ámen.

Istent soha nem veszíthetem el.
Wright Peavy (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELSZAKÍTVA ÉRZI MAGÁT ISTENTŐL!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu elmélkedése.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2c60f-4ebe” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Boldog Csák Móric O.P.

A legelőkelőbb és legrangosabb családok egyikéből, a honfoglalás óta vezető szerepet betöltő Csák nemzetségből származott. Valószínűleg 1270 körül született Ugodon vagy Pápócon. Apja halála után feleségül vette Aba Amadé nádor leányát, Katalint. Három év múlva feleségével együtt elhatározta, hogy szerzetes lesz. A Nyulak-szigeti dominikánus kolostorba léptek. 1309 január 11-én kelt levelében már minden vagyonáról lemondott. Szigorú aszkéta életet élt, mindenkivel szemben alázatos és szeretettel teljes volt. Minden szabadidejét imádságban töltötte. Különösen nagy áhítattal volt az Oltáriszentség iránt. A győri rendházban halt meg 1336 március 20-án, 11 nappal Húsvét előtt. 1494-ben avatták boldoggá. Sírjánál sok csoda történt.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]