Bankok és ügyfelek

A bankok és hitelkártyáik nélkül egyre nehezebben boldogulunk a hétköznapokban. Ukrajnai sajátosság, hogy a pénzügyi szolgáltatások számával párhuzamosan a kellemetlenségeink is szaporodnak.

Olvasóink egyre gyakrabban panaszolják, hogy a pénzintézetek megpróbálják rájuk erőszakolni bankkártyáikat, személyi adataikat pedig arra használják, hogy reklámokkal árasszák el őket.

A legutóbbi történet, amelyről szerkesztőségünk értesült, egy beregszászi diáklánnyal esett meg, aki szerette volna befizetni a tandíjat, ám erre csak akkor mutatott hajlandóságot a szóban forgó bankfiók alkalmazottja, ha az ügyfél bankkártyát igényel náluk.

Érdemes megvizsgálni az eset hátterét. Szakértők rámutatnak, hogy a bankárok minden igyekezete ellenére Ukrajnában a bankkártyák elterjedtsége változatlanul jócskán elmarad a környező, elsősorban a nyugati országok szintjétől. Felmérések szerint tavaly a 16 éven felüli lakosság 47 százaléka használt bankkártyát Ukrajnában, ami négy százalékos növekedést jelent 2008-hoz, az utolsó krízis előtti évhez képest, ám egyúttal azt is jelzi, hogy a nagy áttörés, az elektronikus elszámolások túlsúlyba kerülése a készpénzes műveletek felett továbbra is várat magára. Az általunk vizsgált probléma szempontjából legalább ennyire fontos, hogy 2010-ben csak a felhasználók 28 százaléka igényel bankkártyát saját „jószántából”. A kártyához jutó ukrajnai állampolgárok többségének (56 százalékának) ezt a banki terméket új munkahelyükön való elhelyezkedésükkor adták ki. A többit a jelekből ítélve maguk a bankok adták át ügyfeleiknek hitelfelvételkor, folyószámlanyitáskor, banki betét elhelyezésekor vagy egyéb ügyletek, banki szolgáltatások igénybe vétele alkalmából.

Amellett, hogy a bankokkal kapcsolatos korábbi rossz tapasztalatok miatt az állampolgárok igen óvatosak, ha pénzintézetekről van szó, azt is látnunk kell, hogy ma kétségkívül elsősorban a bankok érdekeltek a készpénz nélküli elszámolás népszerűsítésében. Először is azért, mert annak a rengeteg pénzfelvevő automatának az ára, amelyekkel telerakták az országot, nem térül meg azokból a százalékokból, amelyeket a jelenleg rajtuk keresztül felvett pénzek után vonnak le tőlünk a tulajdonosaik. Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) adatai szerint jelenleg majdnem 30 ezer bankautomata működik az országban, amelyeknek fenntartási költsége súlyos dollármilliókban mérhető. Csupán egyetlen bankautomata üzemeltetése átlagosan havi 500 dollárjába kerülhet a banknak, s ha igen jó helyen áll a gépezet, a helybérért is elkérhetnek majd ugyanennyit, miközben jövedelem alig képződik a masina működtetésén. Ezért a bankok abban érdekeltek, hogy minden lehetséges módszerrel ösztönözzék a kártyahasználatot, a készpénz nélküli elszámolást.

Másodszor, a bankkártyaüzlet jövedelmezősége a pénzintézetek számára nagyban függ attól, milyen a státuszuk a nemzetközi fizetőrendszerekben, ami viszont egyenesen függ az általuk kiadott bankkártyák számától. Ezért, mutatnak rá sajtóbeszámolók, bár hivatalosan egyetlen pénzintézetnél sem mondhatják, hogy bankkártya nélkül nem hajlandók bizonyos szolgáltatásokra, ám a gyakorlatban mindent elkövetnek annak érdekében, hogy rábeszéljék ügyfeleiket a plasztikkártyára, ezzel javítva kártyakibocsátási statisztikájukat.

Mint Iljasovics Viktor ügyvéd lapunknak nyilatkozva megerősítette, a bankok legfeljebb felajánlhatják ügyfeleiknek a bankkártya igény lehetőségét, ám nem kötelezhetnek arra senkit. Véleménye szerint a pénzintézetek efféle erőszakoskodása ellen a legjobb védekezés a bankváltás, azaz a polgárnak érdemes egy másik bankot keresnie, amely nem támaszt ügyfeleivel szemben efféle követelményeket. Előfordulhat persze, hogy hasonló esetben az ügyfélnek magasabbak lesznek emiatt a járulékos költségei, például azért, mert nem közvetlenül a címzett számlavezető bankjánál eszközli a befizetést. „Ilyenkor az ügyfélnek jogában áll panaszt tenni a pénzügyi szolgáltatások állami bizottságánál vagy a kereskedelmi bankok felügyeletét ellátó NBU kárpátaljai megyei fiókjánál, amely tapasztalataim szerint igen keményen vizsgálja ki a lakossági panaszokat” – teszi hozzá Iljasovics.

Ugyancsak gyakori panasz, hogy az emberek úgy érzik, a bankok visszaélnek ügyfeleik személyi adataival, illetve nem indokolt adatszolgáltatásra igyekeznek rávenni őket. A közelmúltban például egy bankfiókban a valutát váltó ügyfelektől mobiltelefonszámuk megadását kérték. Az értetlenkedő polgárnak „nem hivatalosan” elmagyarázták: az információt az anyabank utasítására kötelesek begyűjteni, hogy azután sms-ben megküldhessék minden hozzájuk fordulónak a bank legújabb üzleti ajánlatait. Legalább ennyire kellemetlen, panaszolják mások, hogy úgy érzik, a bankok visszaélnek ügyfeleik adataival – elsősorban lakcímükkel és telefonszámaikkal -, amelyeket azok folyószámla vagy bankkártya nyitásakor adnak meg, s hirdetésekkel árasztják el őket.

Az ügyvéd szerint a bank köteles bizalmasan kezelni ügyfelei személyes adatait és a velük kapcsolatos üzleti információkat. A legfontosabb, mutat rá Iljasovics Viktor, hogy a pénzintézetnek nem áll jogában átadni az ügyfél hozzájárulása nélkül annak semmilyen adatát harmadik félnek. „A törvények e tekintetben igen szigorúak, a bank még annak a kollektor cégnek sem adhatja meg a tartozó ügyfél személyes adatait, amelyet tartozás behajtásával bíz meg – teszi hozzá. – Számos példa volt már arra, hogy hasonló esetben az ügyfelek bepanaszolták a bankot, s a bíróság erkölcsi kártérítést állapított meg számukra, amiért telefonszámukat kiadták a pénzbehajtó cégnek, s az napjában többször zaklatta őket.”

Iljasovics Viktor ugyanakkor emlékeztet, hogy magának a banknak, amellyel az ügyfél üzleti kapcsolatban áll, jogában áll felhasználni ügyfele adatait, amennyiben az belegyezik ebbe. „A bankkal kötött szerződésekben rendszerint nagyon apró betűkkel mindig fel van tüntetve, hogy a pénzintézet felhasználhatja az ügyfél adatait, például megküldheti számára hirdetéseit, üzleti ajánlatait, tehát jogosan jár el. Ilyen esetben, ha szeretnénk megszabadulni a kellemetlenné vált zaklatástól, újra kell kötni a szerződést a bankkal, írásban rögzítve, hogy nem használhatják fel adatainkat e célra” – mondja végezetül az ügyvéd.

Forrás: karpataljalap