Európa hanyatlik, Ázsiáé a jövő

Kínai pénzügyi központok vehetik át London szerepét Peter Spufford gazdaságtörténész szerint . A mostani görög válsághoz hasonlót már látott Európa: a 16. század végén a Velencei Köztársaság pénzügyi összeomlásakor például. Nemzetközi bankmentő csomagra is volt már példa 1499-ben, ahogy az állampapírpiac megrendülésének is van vagy 500 éves hagyománya már. A történelmi tapasztalatok alapján Spufford azokkal ért egyet, akik szerint az európai integráció erősítése lehet a megoldás.

Peter Spufford

Gazdaságtörténész, a középkori európai pénzügyi rendszer legelismertebb kutatója. Az 1934-ben született professzor Cambridgeben tanít.

 

A középkori bankrendszer kutatójaként lát tanulságokat a mostani hitelválságra vonatkozóan?

A mai előadásomon is tervezek a jelenről is beszélni. (Az interjú szeptember 29-én, Spufford budapesti előadása előtt készült.) Például beszélek majd Londonról, ami jelenleg a világ pénzügyi központja, úgy, ahogy korábban Velence, Brugge, Antwerpen és Amszterdam voltak. Hiszen az egyik kutatási területem az európai pénzügyi központok története. És ennek a történetnek a 21. század eleji fejezete London.

Van tehát folytonosság az európai gazdaságban a középkor óta?

Például a váltók használata semmit sem változott a középkor óta, ahogy a biztosítási rendszer is ugyanaz a 14. század óta, de még a brókerek munkájában is rengeteg a hasonlóság. Sok folytonossága van a pénzügyi világnak.

A legfontosabb változás, hogy nagyon felgyorsult minden, még az én életemben is. Velencéből eljuttatni egy váltót Bruggebe a középkorban harminc napig tartott, most meg ez egy pillanat műve. És a léptékek is összehasonlíthatatlanul nagyobbak. A mechanizmusok azonban nem sokat változtak.

Korlátolt felelősségi társaságok például már a 13. században voltak, holdingok először a 14. században alakultak, és akkoriban szerveződtek az első tengerhajózási biztosítók is. Az első váltókat a 13. század végén állították ki, ahogy az első vagyonkezelő bankok is ekkor kezdtek működni.

Sokat kutatta a pénzügyi központok felemelkedését és bukását. Mit gondol, most éppen Európában hanyatlás figyelhető meg?

Igen is és nem is. Egy pénzügyi központot a környék iparának gyors fejlődése emelhet fel, de a helyi ipar eltűnése nem feltétlenül kell hogy jelentse a központ bukását is. Például Londonban már nincs komoly ipar, és mégis itt kötik még mindig a világ legtöbb pénzügyi tranzakcióját.

Ezzel együtt úgy látom, hogy a világ nagy termelési övezeteihez kapcsolódó központoké a jövő, például Hong Kongé vagy Sanghajé. Amikor ezzel a gondolattal még évekkel ezelőtt először előjöttem, furcsán néztek rám, de mára ez közhellyé vált.

Az új a pénzügyi központok az ipari központokat követik, de az ipar hanyatlása után is sokáig megmaradhatnak még. Úgyhogy nem tudom megjósolni, hogy mennyi ideje van még Londonnak. Az azonban már látszik, hogy máris kivontak bizonyos üzleteket onnan Szingapúrba illetve Hong Kongba. Sanghaj gyors felfutását egyelőre gátolja a túl szigorú kínai szabályozási környezet.

Ugyanis egy pénzügyi központ felfutásának szintén fontos feltétele, hogy meglehetősen engedékeny, de ugyanakkor következetesen betartott szabályozási környezet alakuljon ki. Hiszen az egész pénzügyi rendszernek a kulcsa a bizalom, ez teljes mértékben elengedhetetlen.

Mennyi idő múlva veszítheti el vezető szerepét London?

A mostani válság következményei Európában azért nehezen kiszámíthatók, mert minden gyorsabb lett. Például Amszterdam, mint a világ egykori pénzügyi központja egészen lassan hanyatlott, a folyamat szinte az egész 18. századon át tartott. És ezzel párhuzamosan alakult London felemelkedése. Az 1750-es években még Amszterdam volt az első és London a második, és 1850-re cseréltek helyet egymással. A hanyatlások történetében az az érdekes, hogy nem mindig akkor következnek be, amikor az ember gondolná.

A pénzügyi központok ugyanakkor jellemzően multikulturálisak, és ezért gyorsan képesek mozogni. A Cityben például nem angolok dolgoznak jellemzően most sem: kínaiak, japánok, amerikaiak, svájciak, németek, meg persze valamennyire angolok is.

Csak Londonban 600 darab nem angol bank működik, köztük a világ egyik legnagyobb alapkezelője, a svájci UBS például. Nos például ők a legutóbbi vezetőségi értekezletüket már Szingapúrban tartották. Régebben nem ment volna, hogy egy svájci banknak Londonban legyen a központja, de a vezetői Szingapúrban találkozzanak. A tempó felgyorsulása előzmény nélküli változás.

Viszont a pénzvilág nemzetköziségnek nagyon komoly előzményei vannak. Például a 15. századi Bruggeben találkozhatott volna üzletemberekkel a kasztíliai Burgosból, a Hanza Szövetséghez tartozó Lübeckből, londoniakkal, firenzeiekkel, stb-stb. Nagy kozmopoliták voltak már akkor is a pénzügyi központok.

A tanulmányaiból az is kiderült, hogy a bankok és a kormányok (illetve uralkodók) már évszázadokkal ezelőtt is erősen függtek egymástól. A mostani euróválsághoz hasonlót látott már a kontinens?

Igen. Például egy komolyabb csődhullám után a velencei Pisani bankház 1499-ben egyedüliként maradt meg a velencei nagy bankok közül, de ők is csak nagyon komoly nemzetközi összefogásnak köszönhették a túlélésüket. A bank megmentésére különböző befektetők négyszázezer dukátot szedtek össze. Ez elképesztően nagy összeg volt, de a bank megmenekült.

Ez egy középkori mentőcsomag volt?

Igen. És az adakozók szabad akaratukból adták ezt az elképesztő kölcsönt, mert tudták, ha leáll a hitelezés, akkor még nagyobb baj lesz. A csomaghoz nemcsak a legközvetlenebbül érintett olasz üzletemberek, hanem például kasztíliaiak, délnémetek is hozzájárultak.

Amikor 1584-ben újra csődbe mentek, már az utolsó velencei magánbank voltak, és egymillió dukátnyi tartozásuk volt. Akkoriban az egész Velencei Köztársaság teljes éves bevétele hárommillió dukát volt. El lehet képzelni, hogy ez mekkora káoszt okozott. Az államnak kellett beszállnia a betétesek kifizetésekor, és négy évvel később ennek nyomán állami bankot alapítottak, ami átvette az addig magánkézben lévő pénzügyi tranzakciókat Velencében. Ez lett a Banco della Piazza di Rialto.

És ahogy a mostani görög válság esetében, akkoriban is hatalmasat estek a velencei állampapírok. Egyébként az első állampapírokat az 1290-es években adták ki. A középkorban a háború jelentette a legnagyobb veszélyt rájuk, ha a kibocsátó hadba vonult, akkor gyorsan elértéktelenedtek. A 16. század végén a háborús időkben a velencei papírok az értékük 90 százalékát elvesztették. És ami érdekes, hogy Velence a 17. század elején, a háború után mégiscsak képes volt törleszteni az adósságát.

A 16. század végi velencei válság sok tekintetben nagyon hasonlít a mostani görög válsághoz. És a történelmi tapasztalatok alapján azokkal értek egyet, akik szerint az európai integráció erősítése lehet a megoldás. Nem véletlen, hogy a világ legsikeresebb valutája az amerikai dollár lett, ami 13 különböző pénznemet váltott fel. Ám az ilyen integrált rendszerek kezdete mindig nehézkes, a polgárháború idején az USA sem tűnt még egy világhatalomnak. El kellene érni, hogy az eurózóna tagállamainak adóssága közös adósság legyen, amihez persze közös intézmények és közös gazdaságpolitika is kell. Kína is egy jó példája egyébként az integrációnak, évszázadokig ott sem volt egységes állam.

Magyarország most bajban van, és a kormány bankadókkal illetve a jelzáloghitelek utólagos átalakításával akarnak segíteni a gondokon. Volt arra példa az európai történelemben, hogy a kormányok a bankokat sarcolják?

A brit kormány az olajiparra vetett ki egy időben extra adókat, de a bankadóknak nincs történelmi hagyománya. Sokkal inkább az államosításnak, amit a szocialista tábor országai mind meg is csináltak.

Mindig is úgy volt, hogy a kisebb, helyi bankokkal ugyan tudtak packázani a kormányok, de az igazán nagyok, amelyeknek nemzetközi bázisuk volt, azok egyszerűen odébb álltak. A nagyokkal ezért nehéz helyi szinten elbánni. Például egy Magyarországon is működő osztrák bank sebezhetőbb, mint egy orosz tulajdonban lévő. Utóbbi már aligha érezné meg, ha innen menniük kellene.

Volt a középkorban nemzetközi jog vagy szabályozás, ami a több országon átnyúló pénzügyi rendszereket védte?

Nem voltak nemzetközi szabályozások, de sok esetben másolták egymást a piaci szereplők. Például ez történt a kereskedelmi hajók biztosítása esetén, ahol Velencétől Spanyolországig, majd Németalföldtől Londonig hamar ugyanolyan rendszerek terjedtek el. Ez ugyanis nagyon nemzetközi üzlet volt. Velencében lehetett London és Firenze közti szállítmányokra is biztosítást kötni, anélkül, hogy az áru érintette volna Velencét. És valamivel később Antwerpenben lehetett biztosítást kötni Madeira és Lisszabon közti hajóútra is, ami végképp nagyon messze volt onnan. Most is ez a helyzet. Londonnak nincs most jelentős kikötője, de például a Közel-Keletről Japánba tartó tankerhajók nagy részére ott kötnek biztosítást.

A bankrendszernek nem voltak ilyen közös szabályai, ott sokkal több múlott a helyi szokásokon.

A bankok befolyásolták a politikát a középkorban?

Ez országonként változott. Velencében például igen, Franciországban viszont nem. De ez korszakonként is változott: Angliában a 18. században még igen, a 19.-ban viszont már nem. Az amszterdami patríciusok pedig mindig is a helyi politika kulcsszereplői voltak.

A 14. századi firenzei elit tagjai Európa legnagyobb vállalkozói voltak, és a várost később irányításuk alá vevő Mediciek is üzletemberek voltak valójában.

És fontos, hogy a nagy bankároknak jellemzően egyéb befektetéseik is vannak, és voltak is mindig, így leegyszerűsítés kifejezetten a bankárok befolyásáról beszélni.

Az írásai alapján úgy tűnik, hogy multinacionális cégek is voltak már a középkorban.

Már a 14. századi Firenzében voltak cégek, amelyeknek a vezetősége ugyan Firenzében volt, de működtek telephelyeik mindenütt az akkor ismert világban, Londontól egészen Örményországig. A 15. században voltak olyan nagy délnémet kereskedőházak, amelyek Antwerpentől Spanyolországig egész Nyugat-Európát és a Mediterrániumot behálózták. Például a Fuggereké.

Nekik itt is voltak érdekeltségeik.

Bizony, Budán is volt képviseletük.

A család nevéből egy magyar szó is keletkezett, a „fukar”.

Hát igen, mert ha ők adtak valamit, akkor mindig többet kértek vissza. De nemcsak pénzügyekkel foglalkoztak, hanem kereskedtek fémmel, fűszerrel és befektettek házakba, sőt termőföldbe is. A Mediciek pedig bevételeik harmadát forgatták csak vissza a kereskedelembe, harmadát államkötvényekbe és harmadát ingatlanba fektették. Diverzifikáltak. A mechanizmusok nem sokat változtak.

Forrás: index.hu