Tormatermesztés kiskertben

Bár a mi éghajlatunkon a torma évelő növény, a házikertben gyakran így fejlődik, egy év alatt is kiváló minőségű gyökeret nevel.
Fényigényes, félárnyékban gyengébb lesz az íze és a főgyökér is vékonyabb marad. Melegebb fekvésű, jó vízellátottságú talajokat kedvel. A gyöktörzs (rizóma) száraz talajon fásodik, köves területen pedig elágazik és ettől nehezen feldolgozható. A talaj tápanyagkészletét hatékonyan hasznosítja, a jó termés eléréséhez azonban kellő mennyiségű tápanyagra van szüksége. Meghálálja, ha csak négyévenként kerül vissza ugyanarra a helyre. A hátrahagyott gyökérdarabjairól a következő évben újra kihajt és gyomosít.
A torma gyökérdugványról szaporítható. A dugványokat közvetlenül a telepítés előtt is felszedhetjük (kiáshatjuk), azonban ha az előző évi, vékonynak, konyhai felhasználásra alkalmatlannak ítélt gyökereket pincében vagy veremben át tudjuk teleltetni, azok is kiválóan alkalmasak szaporítóanyagnak. Vastag, egészséges gyökerek neveléséhez 8-10 mm átmérőjű 25-26 cm hosszúságú dugványt használjunk (a szabvány legalább 5 mm-es átmérőt és 20 cm-s hosszúságot ír elő).
A gyökerek megfelelő fejlődésének eléréséhez érdemes a tormát 30 cm magas, 30 cm koronaszélességű bakháton termeszteni. Ha több sort szeretnénk telepíteni, azokat egymástól legalább 90 cm-s távolságra alakítsuk ki.
Ültetés előtt a dugványokról a sarjrügyeket távolítsuk el, így csökkentjük az oldalgyökerek (elágazások) képződését. Sarjrügyeket csak a dugvány tetején és talpán hagyjunk egy-egy 2-3 cm-s részen.
A dugványokat ültethetjük tavasszal május elejéig, de ha nem tudjuk télen tárolni, késő ősszel is ültethetők a dugványok. A korábban elkészített bakhátba közvetlenül az ültetés előtt 20-25 centiméterenként lyukakat fúrunk, azokba helyezzük a dugványokat egysoros elrendezésben. Ha kevés szaporítóanyag áll rendelkezésünkre, néhány cm-s gyökérdarabot is szórhatunk a barázdába, amelyet ezután töltsünk fel (így persze gyengébb gyökeret kapunk).
Május végén – június elején, amikor a dugványok felső részéből előtörnek és megerősödnek a hajtások, 10-15cm mélyen kibontjuk a töveket, s durva szövettel (pl. zsákdarabbal) ledörzsöljük róla a rügyeket és gyengébb oldalgyökereket. Hajtásválogatáskor csak a legfejlettebb középtájon álló hajtást hagyjuk meg. Végül a töveket takarjuk vissza. A műveletet július végén – augusztus elején érdemes megismételni, akkor már célszerű a talpgyökerekig kibontani a töveket. Az esetlegesen megerősödött gyökereket késsel kell eltávolítani, minél kisebb sebzési felülettel. Oldalgyökerezés után a bakhátakat újraigazítjuk.
A nyári szárazságban a torma meghálálja az öntözést, a hirtelen nagy vízadag hatására azonban a gyökerek felrepedhetnek. A betakarításra ősszel kerül sor. Tárolni pincében vagy veremben, homokba rétegezve érdemes.
Kárpátalján Újdávidházán alakult ki jelentős ter­mesz­tőkörzete. Innen látták el valamikor a Szovjetunió számos nagyvárosát, beleértve a Baltikumot is.

Őr Hidi László
nagydobronyi gazdálkodó,
a Pro agricultura Carpathica Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója