Válságkezelés ukrán módra

Ukrajna a 2008. év második félévétől kibontakozó gazdasági világválság egyik legerőteljesebben érintett országa volt. A probléma kiéleződéséhez egyaránt hozzájárultak belső politikai és külső tényezők, melyek felerősítették a válság hatásait.

A válságkezelésben ugyanez a kettősség figyelhető meg, hiszen a kormány intézkedései mellett a külföldi segítség igénybevételének meghatározó szerepe volt és van. Mindennek eredményeképpen úgy tűnik sikeresen túltették magukat a válságon és újra fejlődést produkálnak, bár a szakemberek szerint ennek is hamarosan vége lehet.

Ukrajna gazdasága 2000-től kezdődően dinamikusan fejlődött, mely jelentős tőkebeáramlást eredményezett az országban. 2008-ig a GDP 7-8 százalékos növekedést mutatott évente, az ország költségvetése pedig 2008 őszéig aktívumot is produkált. A beáramló külföldi tőke legnagyobb élvezője a bankszektor volt, mely ennek köszönhetően kezdett felzárkózni az európai színvonalhoz, mind működésben, mind üzletpolitikában. Így a válság hatásai is hasonló módon jelentkeztek, mint Nyugat-Európában: bedőlő hitelekben és a lakosság nagyarányú eladósodásában.

A válságot erősítő külső és belső tényezők

Az ukrán export közel 40 százalékát vas-és acéltermékek teszik ki, melyek világpiaci ára és így kereslete a válság kezdetén jelentős mértékben visszaesett. A másik problémát a külföldi hitelfelvétel lehetőségének beszűkülése jelentette. Így a válság legfőképp az építőiparban, a vas-és acéliparban és a gépgyártás területén jelentkezett, ahol többek között a kohászati termelés a felére, az olajipar pedig a kétharmadára zuhant vissza. További meghatározó tényező volt a 2009. januári orosz-ukrán gázvita, melynek következménye a gázcsapok elzárásához, Ukrajnában pedig megemelkedett gázárakhoz vezetett.

Az ukrán gazdaság fizetési mérlegét a válság első szakaszában jelentős tőkekivonások terhelték, radikálisan estek az exportbevételek, a nemzeti valuta (hrivnya) leértékelődése következtében a behozatal is zuhanni kezdett, a devizahitelek törlesztése nagymértékben drágult, melynek következménye a lakosság eladósodása és számos bankcsőd (például Alfa Bank) volt. Mindezekhez széleskörű társadalmi megmozdulások és tüntetések társultak.

Az elhúzódó belpolitikai válságnak köszönhetően az akkori ukrán kormány nem tudott hatékonyan fellépni ezen problémákkal szemben. A hatalmi ágak közötti ellentétek, az intézményi reformok hiánya, és a nagyarányú szürkegazdaság pedig csak tovább gátolták a válság hatékony kezelését. Így 2009-ben Ukrajna meglehetősen nehéz gazdasági évet zárt: a GDP 15 százalékkal csökkent, az ipari termelés 21,9 százalékkal esett vissza, az ország teljes külső eladósodottsága az év végén 104 milliárd dollárt tett ki, ezzel pedig államcsőd közeli helyzetbe került.

Válságkezelés és fellendülés

A gazdasági stabilizáció első jelei a 2010-es választásokat követően jelentkeztek, de a költségvetési helyzet rendezése nemcsak a Janukovics-kormány válságellenes intézkedéseinek köszönhető, hiszen külső segítség nélkül ezek realizálódása lehetetlen lett volna.

Az IMF, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által folyósított több milliárd dolláros segélycsomagok hozzájárultak, hogy a 2010-es évre kitűzőtt gazdasági programok – államháztartás rendbetétele, bankszektor stabilizálása-összeséggükben teljesültek. A GDP 2010-ben 4,2 százalékra nőtt, az ipari termelés 11 százalékkal emelkedett, az infláció hét éve legalacsonyabb szintet érte el, a költségvetési hiány is 6 százalék körül maradt, így a hitelminősítők is javítottak Ukrajna gazdasági besorolásán.

Az ukrán vezetés 2010-2014-re egy reformprogram keretében fogadta el középtávú gazdaság-fejlesztési prioritásait, melynek legfőbb célja, hogy Ukrajna tíz éven belül felzárkózzon a világ húsz vezető gazdasági hatalmához, az életszínvonalat tekintve pedig, elérje az európai átlagot. A program tervei között szerepel a nyugdíj-és adóreform, a Naftogaz és az állami vasúttársaság átalakítása, az energetikai szektor állami támogatásának fokozatos felszámolása és a szürkegazdaság kifehérítése.

Ezen reformok egy része már 2011-ben megvalósult. Hatályba lépett az új korrupció ellenes törvény, a nők nyugdíjkorhatárát megemelték, növekedett a társasági és a személyi jövedelemadó is. 2012-ben az országban megrendezésre kerülő labdarúgó EB-vel összefüggésben több jelentős beruházás vette kezdetét, mely fellendítette az építőipart is. Így 2011-ben a GDP 4,5 százalékra nőtt, az ország vezetése 2012-ben további fél százalékos emelkedést vár.

A Világbank előrejelzése szerint azonban a 2012-re kitűzött 5 százalékos GDP csak 2,5 százalék lesz, melyet a globális gazdasági növekedés lassulásával és az acél iránti külső keresletcsökkenéssel indokolt, mely újabb leértékelődési nyomást eredményezhet az ukrán devizán.

Ezt támasztják alá gazdasági elemzők is, akik szerint a több éve növekedést mutató ukrán gazdaságban egy visszaesés fog következni. Ennek okait a gazdaságpolitika fejlesztésének hiányában, a pénzügyi szektor fejletlenségében és a nagymértékű államadósságban látják, mely utóbbi a GDP 40 százalékára emelkedett. Legutóbb a Moody’s Investors Service Ukrajna államadós osztályzati besorolását stabilról negatívra módosította az előbb említett finanszírozási és külső likviditási problémák miatt.

Az euróválság hatásai

Az Európai Unió és Ukrajna már ötödik éve tárgyal egymással a két ország között létrejövő társulási megállapodásról, melyet politikai körülményektől tett függővé Brüsszel, tekintettel a jelenlegi belpolitikai helyzetre. Az euróválság problémáinak megoldatlansága ugyanakkor hatással lehet az Unió további keleti terjeszkedésére.

Másrészről azonban Ukrajna legfőbb gazdasági partnere, Oroszország felajánlotta az ország számára az orosz kezdeményezésre létrejövő Vámunióhoz történő csatlakozás lehetőségét. Ukrajna gazdasági lépései, mint az orosz gázimport csökkentés és az Oroszországgal kötött gázipari megállapodás felmondása, az ország függetlenedésre való törekvéseit mutatják. Így kérdés, hogy melyik unió jelentene majd nagyobb és hosszabb távú biztonságot Ukrajna számára.

Forrás: kitekinto.hu