25 éve szabadon – Jubileumi templombúcsú Palágykomorócon

Szerző: | 2014.09.11., 10:25 | Hitélet

Hetven évvel ezelőtt, a nagy világégés után olyan szomorú események zajlottak a palágykomoróci görögkatolikus egyházközség életében, amelyek jelentősen meghatározzák akár a jelenkort is.

Az akkori parókust, az 57 éves Egressy Sándor atyát válaszút elé állították az istentelen szovjet hatalom képviselői: vagy aláírja a csatlakozást a rendszer által erősen ellenőrzött és befolyásolt pravoszláv egyházhoz, és úgy tesz tovább, hitehagyóként, mintha nem történt volna semmi; vagy katolikus papként vállalja a „következményeket”, amely a szokásos séma szerint 25 évi kényszermunka volt Szibéria távoli vidékein. Ő inkább a „következményeket” választotta, nem tagadta meg hitét és erre biztatta a rábízott híveket is (1956-ban szabadult, 1959-ben hunyt el). A hívek is válaszút elé kerültek: vagy elfogadnak a templomba egy pravoszláv papot és, bár erős kontroll alatt, de élik tovább a szokásos vallásos életüket egy tőlük teljesen idegen egyház tagjaként; vagy hűek maradnak őseik hitéhez, de látniuk kell bezárt templomuk pusztulását. Ők inkább ezt választották, de kiálltak hitük mellett. Csendben megtartották ünnepeiket, lelki vigaszt kerestek a környéken még működő római katolikus templomokban és a lágerből hazatért, illegalitásban működő hitvalló papoknál. Titokban még néha bemehettek templomukba, elmondhattak közösen egy-egy rózsafüzért 1977-ig, amikor is az ateista hatalom átalakította az épületet a községben állomásozó határőrök tornateremévé. A 40 éves „pusztai vándorlás” után rátekintett az Isten az ő Palágykomorócon élő népére. A gorbacsovi enyhülés 1989-es évében lehetőség adódott, hogy a közösség visszakapja templomát, de mivel a görögkatolikus vallás gyakorlása tiltott volt még, így csak római katolikus szentmise tartása jöhetett szóba. A templom címünnepe, Istenszülő születése, újjászületést hozott a palágykomoróci katolikusok számára is, ugyanis 25 évvel ezelőtt, 1989. szeptember 10-én újra katolikus pap, a vidéket akkor ellátó Károlyi Lajos kaszonyi plébános atya mutathatott be szentmisét a minden ékétől megfosztott templomban. Később a hívek tehetségük szerint felújították az épületet, ami 1992-ben visszakerült a görögkatolikus egyház tulajdonába.
Erre az újjászületésre emlékeztek templombúcsú keretében a palágykomoróciak és a környékről érkezett vendégek szeptember 7-én, vasárnap. Az ünnepi Szent Liturgiát Egressy Miklós atya, a község első újra helyben lakó papja mutatta be, aki 20 évvel ezelőtt került a községbe. Együtt szolgáltak még vele az egyházközség egykori és jelenlegi papjai is. Szentbeszédében visszaemlékezett azokra az időkre, ahonnan indult az egyházközség élete: kifosztott, lecsupaszított templom; visszakapott, de romos parókia; „és hol tartunk most: kívül-belül felújított templom, új parókia”. Mindez nem jöhetett volna létre, ha a hívek mint az evangéliumban szereplő Mária, nem a jobbik részt választják, aki testvérével, Mártával ellentétben nem csak készült Jézus Krisztus fogadására, hanem oda is ült a lábaihoz és hallgatta a szavait. Arra buzdította az egyházközség tagjait, hogy a mindennapok sürgésforgása mellett, mindig álljanak meg és figyeljenek Istenre. A búcsú ünnepet megtisztelte jelenlétével Kovács Atilla református lelkész is, aki köszöntőjében Jézus Krisztus szavait idézte János evangéliumából: „Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem. Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.” Kiemelte, hogy egy olyan eseményre emlékezünk, amely valóban örömteli, hisz véget ért az a „kevés idő” az istentelen szovjet rendszerben, amely szomorúságot hozott a hívek életébe. Ma újra szólhatnak az ősi himnuszok és ezért hálával tartozunk. Ugyancsak Isten áldását kérte a közösségre.
Az ünnepi Szent Liturgia körmenettel, a pápai és a magyar himnusz eléneklésével és miroválással (olajkenettel) zárult.

Szkoropádszky Péter
palágykomoróci áldozópap

Pin It on Pinterest

Share This