A betonhívő

Ugye te is ismered őt? Jelenléte annyira aktív és átfogó, hogy sokaknak ő jut először az eszébe, ha a gyülekezetre gondolnak. Ott van az istentiszteleten, bibliaórán, rétegalkalmon, takarításon, beteglátogatáson, szociális segítségnyújtáson, énekkarban és kisközösségben. Szeret feltűnően figyelni: összeráncolja homlokát, nagy gondolkodókat is megszégyenítő módon támasztja kezét az állába, néha hümmög és bólogat, ha számára is tetsző üzenet hangzik el. De ami ezeken kívül emlékezetessé teszi, az a hittestvéreihez való hozzáállása. Ha megosztanak vele valamit saját hitútjukból és küzdelmeikből, könnyelműen legyint és csak annyit mond: én már túl vagyok ezen, te is ki fogod nőni, maradj meg Krisztusban. És amellett, hogy az, amit mond, igaz, az ahogy mondja, végtelenül tiszteletlen a másik iránt, lekezelő és – mondjuk ki – gőgös. Ő a betonhívő.

Az egyház életében volt egy időszak, amikor próbáltak különbséget tenni a bűnök között nagyságuk és komolyságuk szerint. A Szentírás alapján nem igazolható az ilyen rangsor, mert a bűn az nem csupán egy cselekedet, hanem egy állapot, amiből cselekedetek származnak, de az is igaz, hogy egyes cselekedetek jobban rombolják a közösséget, mint mások. Az egyik ilyen cselekedet, amelyet „főbűnnek” kiáltottak ki, a gőg volt, latinul superbia. Gondolhatnánk, hogy aki Krisztusban van, abban már nem lehet dölyf, büszkeség, kevélység – de sajnos ez a betegség a hívő közegben is előbukkan, bár sajátos, egyházias csomagolásban.

Jézus tanítványai közt is volt hatalmi viszálykodás, amit az elsőség, a karrierizmus lelkülete motivált (Mk 9,34), ott volt a megbízatással való visszaélés kísértése (Lk 9,51-56), Péter szívében ott volt, hogy ő bizony különb mindegyik tanítványtársánál és ezért biztos nem fogja elárulni Jézust (Mt 26,33) és sorolhatnánk a példákat. Lehet versenyezni a tiszteletadásban, alázatban, hitbeli mélységben, de a verseny az verseny marad, ahol helyezéseket osztanak ki a végén és az egyikre büszkébbnek lehet lenni, mint a másikra.

A böjti időszakban János evangéliumát olvasva közel jönnek hozzánk Jézus szavai:

„Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13, 14-15

Példát adtam – mondta az Úr. Ő olyan dolgot tett, amihez igazíthatunk minden más cselekvést. Az Ő példáját alkalmazhatjuk, ha az alázat útját keressük egy kérkedő és gőgös világban. Ha valaki, Ő igazán megtehette volna, hogy megvárja, míg kiszolgálják – ehelyett elkezdte szolgálni a tanítványokat. Ha valaki, Ő mondhatta volna, hogy mivel egylényegű az Atyával, nem fog alantas dolgokhoz nyúlni a földön. De ő nem ezt tette, sőt megüresítette önmagát, letette dicsőségét, telve volt szeretettel és magára vette a bűnt és átkot, ami minket illetett volna. Nyoma sem volt benne a gőgnek.

Hogyan harcolj a lelki gőg ellen, ha elkezdesz betonhívővé válni? A Jelenések könyvében egy egész gyülekezet válik gőgössé, akiknek ezt üzeni Jézus:

„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” Jel 2,5

Jó visszanézni a megtett útra, visszaemlékezni arra, honnan indultunk el, felidézni a megbánt és elhagyott bűnöket, amiket valóban kinőttünk és amiket azok is kinőhetnek, akik Jézusban még küzdenek velük.

Emlékezz arra is, hogy még nem vagy készen te sem. A Fil 3,13-14-ben azt mondja Pál apostol:

„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Mondhatta volna az apostol, hogy én már elértem a hit tökéletességére, mindent tudok és birtoklok, amit meg lehet kapni. De nem, azt mondja, neki is küzdenie kell, ő is fut, rajta is dolgozik még a kegyelem Istene – ő sincs még készen.

Akármilyen magasra emel a kegyelem, emlékezz a mélységre, amiből indultál és így együttérző, megértő szeretettel kísérheted azokat, akik megosztják veled hitük harcait! Válj a kegyelem emberévé, igazi tanítvánnyá és hagyd a betonhívők gőgjét, hogy gyümölcsöt teremhessen az életed!

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog