A hit szemüvege – másképp látni a próbák idején

Veled történt már, hogy úgy érezted, minden összeomlik körülötted, és nem érted, hol van Isten? Amikor feltornyosulnak a problémák, csalódás és fájdalom ér, az érzelmek irányítják látásunkat. Saját tapasztalat, hogy ilyenkor sokkal jobban kihasználja ezt az emberi gyengeséget a Sátán. Minden erejével azon munkálkodik, hogy elhitesse a sebzett emberrel, hogy egyedül van, hogy Isten oly távoli, és ha megengedte ezeket a rossz dolgokat az életemben, lehet, hogy nem is szeret engem. Ám ez nem így van: tudjuk jól, hogy Jézus Krisztus szeretete soha el nem múlik irántunk.

 Miért vannak mégis nehézségek, próbák a hívők életében is? Először is, Jézus soha nem ígérte, hogy az Őt követők élete könnyű és próbáktól mentes lesz itt a Földön:

„A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

A keresztény élet nem mentes a nehézségektől: el kell vetni azt a téves képet, hogy ha hívő ember vagyok, minden simán megy az életemben. Csak néhány Bibliai példa: József, Dániel, Pál – mind hűséges szolgái voltak Istennek, mégis sokat szenvedtek, de nem tagadták meg hitüket, nem fordultak el a bajban sem Istentől, sőt a hitük erősödött, és a cselekedeteik másoknak is látást, hitet adtak.

Mit tesz velünk a próba? Mi döntjük el. Ha hagyjuk, lehúz, megkeserít, eltávolít Istentől, haragot, bosszút, csalódottságot kelt bennünk. Ha viszont Istenbe kapaszkodva, Rá figyelve éljük meg, és nem az érzéseinkre, akkor formál, megtisztít, és növeli a hitünket általa. Fel kell vegyük a hit szemüvegét, hogy más perspektívában lássunk. Mikor hittel nézünk minden dologra az életünkben, a bajok is értelmet nyernek: nem büntet, hanem tanít az Atya. Ha levesszük ezt a szemüveget, elfog a félelem, a kétség, a csüggedés, minden olyan bizonytalannak tűnik, mert rosszak a látási viszonyok. De a jó hír, hogy ez a szemüveg mindig visszavehető.

A hit nem egy érzés csupán, a hit egy kitartó döntés Isten mellett.

Ezt a döntést a megtérésünkkor hozzuk meg először: életünket, annak minden történését rábízzuk Jézusra, elfogadjuk az Ő üdvözítő kegyelmét, a próbák idején pedig újra és újra kiállunk és megerősödünk e döntésünkben.

Én azt vallom, bár fájdalmas megélni, mégis minden próba, minden nehézség az életünkben a hitünk növekedését szolgálja. Minden időben van okunk a hálára. Igen, még a nehézségek közepette is. Ilyenkor nem kifejezetten a rossz dolgokért lehetünk hálásak, hanem Isten megtartó szeretetéért. Más emberré válunk, ha hagyjuk, hogy Isten formáljon a nehézségekben, ha engedjük és kérjük, segítsen át minket azokon, és mutassa meg, miben kell formálódnunk, mit kell elengednünk, letennünk az eddigi életünkből, ami mindaddig rabláncként szorongatott. A növekedés néha fáj, mert át kell törnie a talajt az új, erősödő hajtásnak.

Isten terve sokszor csak visszatekintve érthető meg, és sokszor még úgy sem maradéktalanul. Egy számomra meghatározó Istenélmény akkor ért, mikor egy lelki alkalmon „házi feladatként” azt kaptam, rajzoljam le életutamat. Amikor nekiálltam, azt gondoltam, nem is tudom mivel betölteni ezt a papírt. De ahogy hozzákezdtem, felidézve emlékeimet, jó és rossz élményeimet gyermekkoromtól egészen mostanáig, sorra vettem és különböző megállókként lerajzoltam, mi minden történt velem, amikor elértem a jelenemhez, felnéztem a képre, és potyogni kezdtek a könnyeim látva, hogy mindig, minden élethelyzetemben Isten gondviselő karja tartott meg. És hogy a nehézségek vittek egyre közelebb Istenhez. A próbáknak „köszönhetem” mindazt, amim most megvan, és legfőképp azt, hogy az Ő gyermeke vagyok.

 A nehéz idők nem tartanak örökre, de a hitünk örök érték. Ha most te is próbát, nehézséget élsz meg, kedves olvasó, és homályosan látsz a bajokban, biztatlak, vedd fel újra a hit szemüvegét, és nézz úgy magadra és az életedre, ahogyan Isten lát és vezet téged.

Balázs Krisztina

Forrás: teso.blog