A keresztút állomásai és napjaink drámái

A Colosseumnál tartandó nagypénteki keresztút állomásainak elmélkedéseit idén Maria Rita Piccione, klauzúrában élő ágostonrendi nővér, az olasz ágostonrendi kolostorok federációjának elnöke írja. A Vatikáni Rádió olasz nyelvű adásában elmondta, milyen gondolatok vezették írás közben. Felhívást akart intézni az emberekhez, hogy felelősséggel tekintsenek a világ mai drámáira, és együtt érző szívvel gondoljanak rájuk.

Hangsúlyozta, hogy imádságot írt, az Isten igéje által megérintett szív imádságát. A szív ilyenkor az ige fényénél szembesül Jézussal, ebből fakad, hogy bűnbánatot érez, és Isten segítségét kéri. Az elmélkedések erre a szerkezetre épülnek: imádság, amely az ige meghallgatása által formálódik, majd bűnbánat és Isten segítségül hívása.

Szem előtt tartotta, hogy öt kontinensen hallgatják majd ezeket a gondolatokat. Elmondta, hogy írás közben nem csak a hívőkre, hanem általában az emberekre gondolt. Az emberi szív olyan, mint egy laboratórium, itt dől el az emberi sors, az egyes emberen túlmutató szinten is. Az elmélkedésekben nem jelöli meg a konkrét drámai helyzeteket (a Japán katasztrófa és a közel-keleti konfliktusok akkor kezdődtek, amikor már készen állt a szöveg), hanem a drámák gyökereit igyekszik megragadni: „az emberi drámák gyökere a szívünkben van. Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk ennek, tudatos felelősséggel és szolidaritással álljunk meg a világ minden eseménye előtt, még akkor is, ha ezek tőlünk távol zajlanak, hiszen senki nem maradhat kívül az emberiséget sújtó drámákon.”

Amikor Jézus a keresztutat járja, nyomokat hagy nekünk.  Maria Rita Piccione nővér felhívja a figyelmet: „lábunkat Jézus lába nyomába kell helyeznünk, hogy emberségünk találkozzon az ő emberségével. Jézus nyomában a kereszt útját járni a leghatékonyabb segítség ahhoz, hogy növekedjünk, előre haladjunk az igazság és az élet útján. A kereszt útját metszi a dicsőség útja, a kereszt útja a dicsőségbe vezet. És ez a remény üzenete, tehát az öröm üzenete.”

Örülne, ha egy gyermek is bekapcsolódna az olvasásba, hogy az egyház imádságában helyet kapjon az oly sokat bántalmazott, kihasznált gyermekkor, ifjúkor. Szeretné, ha az elmélkedések lelkiismeretvizsgálatra ösztönöznék az embereket, hogy a világhoz való kapcsolatuk igaz alapokon nyugodjon. „Ami szeretnék lenni, az egyszerűen ennyi: közvetítő, aki segít, hogy Isten igéje megérintse az ember szívét, belé hatoljon, hogy kinyissa önmaga igazsága, a felelősség, és annak tudata előtt, hogy Isten Jézus és a Szentlélek által minden embernek felajánlja segítségét.”

 Forrás: Magyar Kurír