A nyelv hatalma – üt vagy simogat?
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottuk vagy akár már mondtuk is azt a hangzatos, és valljuk be, manapság imponáló kijelentést, hogy „ami a szívemen, az a számon”. A kendőzetlen őszinteség egy vonzó személyiségjegy, hiszen önbizalomra utal, egyenességre és meg nem alkuvásra. Képmutató és álarchordozó világunkban erénynek számít, ha valaki nem köntörfalaz és nem kertel, hanem utat enged az erős sodrású szavaknak, még ha azok rombolnak és pusztítanak is. Sokak számára kétségkívül szimpatikus tulajdonság ez a könyörtelen őszinteség.
Jézus maga sem volt meghunyászkodónak vagy nyúlszívűnek mondható. Keményen odaszólt, hogy nem jó a gyöngyöt a disznók elé szórni, vagy a gyermekek kenyerét a kutyáknak odadobni. Engedte, hogy az indulatai úrrá legyenek rajta, és kikergette a kereskedőket a templomból. Ugyanakkor Jézus tudott hallgatni, és kedves maradt akkor is, amikor a feje felett ítélkeztek. Az Ő kijelentéseit sohasem a gonoszság vezérelte, sohasem azért akarta megmondani a magáét, hogy azzal odaszúrjon és elhallgattasson.
Mi egy kicsit másképp működünk. Szeretjük megmondani a frankót. Büszkék vagyunk arra, hogy mindenről véleményt tudunk formálni, akár már akkor is, ha csak félinformációk birtokában vagyunk. Könnyedén levonjuk a következtetést, ítélkezünk, általánosítunk és sztereotipizálunk. Sokszor mindenkinél jobban tudunk mindent. Részvétlenül odamondjuk a magunkét, nem számolva azzal, hogy az árthat, sebeket okozhat és szögeket üthet.
Salamon a Példabeszédek könyvében óvatosságra int a beszédünk mennyisége és milyensége kapcsán:
„A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája.” (Péld 10,15)
„A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Péld 10,19)
Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul” (Péld 10,32)
Nehéz bölcsnek lenni annak eldöntésében, hogy szóljunk vagy hallgassunk. De kevés szó esik arról, hogy azt is nehéz kontrollálni, hogyha szólunk, akkor azt hogyan tegyük. Mi az elsődleges célunk a szavainkkal? Építeni szeretnénk, másokat kioktatni, magunkat igazolni, tudásunkat és páratlan éleslátásunkat fitogtatni? Ütni vagy simogatni?
A szavak óriási erővel bírnak. És épp úgy, ahogy a megfelelő szavakkal életutak változhatnak jó irányba, a balga beszéddel végzetes sebeket okozhatunk. Bánjunk hát bölcsen a szavainkkal! Lágyítsuk meg a beszédünket, kedvességgel töltsük meg a mondandónkat, és szeretettel fűszerezzük a szavainkat!
Keresztyén Eszter