A verebek újra itt vannak

Jézus szavai:

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

 

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Évekkel ezelőtt mindig csapatostul jöttek hozzánk a verebek. A madárfürdőben fürödtek, és a kerítés korlátján szárítkoztak. Néha a japán stílusú kertünkben is meghemperegtek a porban. Ebben az évben szokás szerint akár 10 vagy annál több veréb is jön egyszerre, és a fiókák három csapata, akik folyamatosan csiripelnek, hogy etessék meg őket. Talán elterjedt a hír, hogy a mi kertünk biztonságos hely sok étellel és vízzel.

A keresztyének számára is terjed a hír. Van egy menedékünk, ahol félelem és aggódás nélkül megpihenhetünk. Ha Isten gondját tudja viselni a verebeknek, és hajunk szálait is számon tartja, akkor képes arra, hogy gondoskodjon rólunk.

Vendégeink, a verebek megtöltik a levegőt énekükkel, és nem aggódnak azon, hogyan fogják betölteni szükségeiket, pedig nem vetnek, nem aratnak. A napfelkeltét az öröm hangjaival köszöntik. Ha Isten gondoskodik a madarakról, mennyivel inkább fog gondoskodni rólunk? Ha aggódunk, elveszítjük örömünket, és nem leszünk hatékonyak a mai napon. Ha viszont helyette hiszünk Istenben, hogy gondoskodik szükségeinkről, és Istent tesszük az első helyre életünkben, akkor energiánkat arra összpontosíthatjuk, hogy dicsőítsük Teremtőnket.

Imádság: : Istenünk, te táplálod a madarakat és öltözteted a virágokat, tudjuk, rólunk is gondoskodni fogsz. Ámen.

Istennél biztos helyen vagyunk.

IMÁDKOZZUNK A SZÜKSÉGBEN LÉVŐKÉRT!