Bekapcsolva kikapcsolni

Értetlenkednek, kételkednek, versengenek. Lépten-nyomon elcsodálkoznak azon, amit a Mesterük tanít, néha a viselkedését sem értik. Mégis kitartanak, és lassan derengeni kezd előttük, kit is követnek. Mintha csak egy lennék közülük, kilencven percre a Jézust körülvevő tanítványok között találom magam.

A budapesti református teológia díszterme zsúfolásig megtelt, ám nem a szokott széksorokban foglalt helyet az a több mint kétszáz látogató, aki november 12-én, hétfőn este megtekintette a Márk evangéliumát feldolgozó előadást. A darabot a kör alakú nézőtér közepén adták elő teológushallgatók, időrendi sorrendben haladva Keresztelő János fellépésétől Jézus feltámadásáig. A kétezer évvel ezelőtti eseményeket díszlet és jelmezek nélkül elevenítette fel a csupán néhány napra verbuválódott társulat. Az amatőr színjátszók nem okoztak csalódást, improvizációs elemekkel tarkított előadásuk cseppet sem nélkülözte a humort és az iróniát. Játékukba a közönséget is bevonták, a több száz ismeretlennek pedig egyszerre akadt el a lélegzete, egyszerre csordult ki a könnye a derűtől vagy épp a fájdalomtól.

Emberarcú Megváltó
– Szeretem, amikor a színházba nem kikapcsolódni járok, hanem bekapcsolódni – fogalmaz az egyik néző az előadás után.
– Az első sorban ültem, így valós szereplője lettem a történetnek. Amikor a tanítványok megpróbálták megakadályozni Jézus elfogását a Getsemáné kertben, dulakodás közben majdnem rám estek – mondja Bálint Anna. A drámatagozatos középiskola diákja szerint az amatőr színjátszók alakítása is emberközeli volt.
– Jézust emberi valójában sikerült ábrázolni, amikor például zokogott, az sem teátrális volt, hanem nagyon is valóságos.

Éhesek
Nemcsak a nézőkre, a szereplőkre is nagy hatással volt a másfél órás darab.
– Nagyon jól éreztem magam előadás közben, olyannyira, hogy amikor nem kellett szerepelnem, hanem a nézők mögött álltam, én is belefeledkeztem a darabba. Az egyik tanítványnak kellett kimentenie, mert én jöttem volna – árulja el a Jakabot játszó teológus.
Molnár Ambrus elmondta, a rendező kérésére a tanítványok megformálásában saját habitusukat vették alapul, a szereplők egyszerűen elképzelték, ők hogyan reagáltak volna mindarra, ami Jézus közelében történik velük.
A darabot az elmúlt héten a pilisi és a szigetszentmiklósi református gyülekezetekben is előadták.
– Ezek az előadások arról tanúskodnak, hogy az emberek éhesek az evangéliumra. Az eddigi estéken a nézők kétharmada nem templomos ember volt, mégis sokan sírtak, összeborultak, sokukat megérintette a darab – teszi hozzá a teológus.

Jézust gyalázni?
– Nem volt könnyű farizeusnak lenni, keresztyénként szembemenni az identitásommal, és Krisztust gyalázni – árulja el Horváth Evelin.
– Ilyenkor az előadások között is „Márkban vagyunk”, folyton Jézus és az evangélium körül forognak a gondolataink.
A teológus hozzáteszi, a szereplők sok felfedezést tettek a szöveg tanulmányozása közben és a próbákon.
– Feltűnt, hogy mielőtt Jézus csodát tett, a tanítványok csüggedtek vagy épp rettegtek. Ilyenkor Jézus mindig kegyelmesen reagált: válaszolt és csodát tett. Ez erőt ad a nehéz helyzetekben a szorongató érzésekkel szemben. Bár Krisztus gyarló követői vagyunk, ő mégis szeretettel és irgalommal tekint ránk – amikor például a darabban Jézus ellöki Pétert „Távozz tőlem, Sátán!” felkiáltással, azután odamegy hozzá, és felsegíti a tanítványt.

Nincs vége a jelenetnek
– Amikor Péter kijelenti Jézusról, hogy ő Isten fia, majd azt mondja, nem halhat meg, akkor Jézus ellöki a tanítványt. Amikor a próbán eljutottunk eddig, a többiek mind úgy tudták, ezzel vége a jelenetnek, mi, ketten viszont meglepetésükre továbbjátszottuk – mondja a Jézust alakító szereplő.
– Nagyon feldúlt, hogy az egyik pillanatban még boldogságot érzek „Jézusként” amiatt, hogy valaki végre felismeri, hogy Isten fia vagyok, akit elküldött; a következő pillanatban pedig az Ördög aljas rúgással ugyanezen az emberen, az egyik legszeretettebb tanítványon keresztül beletapos Jézus lelkébe azzal, hogy Péter mégsem érti, ki is ő – fogalmaz Weiner Zoltán.

Ilyen egy lelkész
– Azt szerettem a rendezés során, hogy bár református teológusokkal dolgoztunk együtt, mindegyikük tizenöt különböző kegyességet képvisel, legalábbis tizenöt különböző ember, mégis egységben tudtunk lenni – mondja Ablonczy Áron, a darab rendezője.
– Amikor órákon vagyunk vagy prédikálunk, akkor sokszor komolyak vagyunk – most láthattam a teológustársaim humoros oldalát is – tette hozzá. A leendő lelkipásztor elárulta, a rendezéssel megtanulta, milyen egy igazi lelkész.
– A háttérben van, nem szerepel, ott áll a sorok mögött. Bár tett valamit, ami az embereket közelebb viszi Istenhez, ebben csak eszköz, az érdem Istené. Ezt nagyon nehéz feldolgozni úgy, hogy ne várjak érte dicséretet, és ne a magam vágyainak kielégítésére tegyem, hanem Istennek szolgáljak vele.

Egyszerűség és humor
A legrövidebb evangélium hat, közel egyenlő részre tagolható, ezért amatőr színjátszók is könnyen megjegyezhetik.
– A szereplőket nem nagyon kellett instruálni, csak szabad teret engedni nekik, hadd éljék ki a kreativitásukat! Már a próbán újabb és újabb ötletekkel álltak elő, és előadásról előadásra mindig születik valami újdonság az egyes jelenetekben – árulja el a rendező. Mivel a darab improvizációra épül, és azért született, hogy minél többen megismerhessék az evangéliumot, egy társulat csak egyszeri előadáscsokorra áll össze.
– A Márk-drámára elsősorban nem keresztyéneket várunk. Az előadásokon az egyszerűség és a humor dominálnak, és az, hogy emberközeli karakterek mutassák be az evangéliumot, ami az amatőr drámajátékkal együtt is hiteles – tette hozzá a rendező.

A Márk-drámát Magyarországon 2007 óta játsszák, az elmúlt öt évben több ezren tekintették meg a darabot. Egyre több felekezet és gyülekezet vállalkozott már az előadására, a református egyházban Ablonczy Áron harmadszor rendezte meg az előadást. További információk az előadás megszervezésével kapcsolatban az [email protected] e-mail címen a rendezőtől kérhetők.

Forrás: parokia.hu