Bohán Béla atyára emlékeztek a beregszászi hívek
Bohán Béla jezsuita szerzetes, egykori beregszászi plébános halálának második évfordulója alkalmából gyűltek össze május 18-án a római katolikus hívek. Először is részt vettek a vasárnapi szentmisén, majd a templomudvarban található Pásztor Ferenc Közösségi ház falán elhelyezett emléktáblát avatták fel.
A megemlékezést Molnár János, jelenlegi beregszászi esperes-plébános, püspöki helynök kezdte.
„Az apostolnál olvassuk azt, hogy emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Ez indított engem arra, hogy ezen a mai napon, a halálának a második évfordulójához közeledve emlékezzünk meg egykori plébánosunkról, Bohán Béla atyáról, aki 10 éven át szolgálta körünkben az Urat, hirdette közöttünk Istennek igéjét, és akiről hisszük azt, hogy az Isten országában, az Ő közelségében van, ott támogatja imádságaival a mi közösségünket, és minden közösséget, melyekben szolgált… Megköszönjük Istennek a mai napon az ő hivatását, szolgálatát, Istennek szentelt életét és őrizzük az ő emlékét imádságainkban. Ez az emléktábla pedig, amelyet ma leleplezünk, az utókornak is hirdeti, hogy Bohán Béla is azon papok sorában van, akik ezen a plébánián szolgáltak”,
– mondta.
János atya után dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja szólt tisztelettel Bohán Béláról. Röviden ismertette életrajzát, hangsúlyozva azt, hogy a jezsuita szerzetesként szolgált papnak nem egyszer kellett tanúságot tennie hitéről, hiszen egy olyan időszakban élt, amikor a vallás gyakorlása nem volt úgy engedélyezve, mint napjainkban. Emiatt titokban szentelték pappá és 12 éven keresztül hivatalosan nem számíthatott papnak. Szólt kárpátaljai útjairól, majd nyugdíjazásig tartó kárpátaljai missziójáról. Kiemelte, hogy a Beregszászban töltött tíz év során tevékenysége rendkívül gyümölcsöző volt nem csak a hívek, hanem az egész város számára. Ezért Pro Urbe-díjjal is kitüntették és Beregszász város díszpolgárává avatták.
„Élete példaértékű lehet a ma Kárpátalján élő emberek számára is. Arra tanít bennünket, hogy a nehézségek vállalása, céljaink, törekvéseink megvalósítása érdekében kifejtett kitartó munkánk az, ami átsegíthet minket a háborús időszak nehézségein is.”
A hívek köréből Bárdos István osztotta meg visszaemlékezéseit a jelenlévőkkel. elmondta, hogy szolgálata során itt vidékünkön templomunkban több komoly felújítási munkálat zajlott: le lett cserélve a templom tetőzete, el lett végezve a külső tatarozás, az orgonafelújítás, a padlófűtés és a gáz bevezetése, a plébánia felújítása. Ugyanilyen igyekezettel újította fel a filiák templomait.
„Aki ismerte, maga elé tudja idézni Béla atya egyéniségét, törékeny termetét. Mindenkinek más-más emlék jut eszébe róla. Én törvénytisztelő és másokkal is azt betarttató embernek ismertem meg. Kitűnően tudott latinul. Élvezettel tanulmányozott történelmi dokumentumokat különféle nyelveken és ezt konferenciákon, előadásokon közkinccsé tette. Mindig gondolkodott valamin, mindig tervezett valamit. Néha hallottuk, hogy hogyan játszik orgonán, hiszen kántor is volt. Virtuóz orgonajátékát koncerten nem igen adta elő, csak a közeli munkatársak ismerték. Élvezettel vezette a kóruspróbákat egy-egy ünnepre és a Passió előadására,”
– emlékezett vissza.
Az emléktábla a Beregszászért Alapítvány jóvoltából készült, ezért az ünnepségen felolvasásra került Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének levele, melyben hangsúlyozta:
„Őrizze és óvja Beregszász népe ezt az emléktáblát is, legyen az itt élő magyarság egyik jelképe, a betelepült más nemzetiségűeket pedig figyelmeztesse e nehéz napokban, években a dicső magyar múltra, az őshonos lakosság iránti tiszteletre.”
Ezt követően Molnár János atya leleplezte és megáldotta az emléktáblát, amelynél a jelenlévők elhelyezhették koszorúikat és virágaikat.
Az ünnepséget a Szent Kereszt kórus kísérte énekével.
Fehér Rita