Böjti gondolatok – Társ vagyok

Szerző: | 2021.03.17., 08:34 | Hitélet

Illusztráció

Ebben a böjti időszakban mindennap azt boncolgatjuk az igék fényében, hogy kik is vagyunk valójában Krisztusban. A személyiségem egy-egy darabját naponta más megvilágításban láthatom. Az elmúlt hetekben olvashattam az identitásomról mint szántóföldről, mint Isten templomáról, mint szabad és értékes emberről. Ha azonban felteszem magamnak kérdést, hogy ki vagyok én a mindennapokban, az elsők között ez a válasz fogalmazódik meg bennem: társ vagyok.

Ez a kifejezés a Bibliában többször is előfordul, és szinte minden alkalommal más-más élethelyzettel van összefüggésben. Mégis a legelső, amivel párhuzamba tudom vonni a társ szót, az a házasság. Habár nem a szerelemről szeretnék írni, mégse tudom tárgyilagosan, a rózsaszín felhőcske nélkül megközelíteni a házastárs témáját. Hiszen aki szívből szereti a társát, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak fogja látni őt másoknál. A szeretet szemüvegén keresztül nem csupán nézem a másikat, hanem meglátom őt az erősségei fényében. Ez nem torzítás – inkább tisztánlátás. Amikor a társak meglátják egymásban a rejtett értékeket, az valamiféle önbeteljesítő jóslatként hat: szép lassan hátra hagyják az árnyékaikat, és a fényük kezd el növekedni.

,,A jó házasság Isten ajándéka” – hallottuk egy hónapja a házasság hete alkalmából. Valóban így van: a jó szövetségben a házastársak emelik egymást. De nem ez az egyetlen, ahol a társamat szeretetben emelhetem fel. Társa lehetek a barátomnak, a kollégámnak, az édesanyámnak, vagy annak az ismeretlen bajba jutottnak, aki esetében az együttérzés indít szövetségre. Amint kapcsolódok valakihez, osztozok vele a terhek, a fájdalmak és az örömök cipelésében. Nem véletlenül említ tehát több különböző élethelyzetet a Biblia ennek bemutatására:

 „Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedéseinkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.” (2Kor 1,7)

„Mint Isten munkatársai, kérünk és biztatunk benneteket, úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét!” (2Kor 6,1)

„Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok.” (Zsid 13,3)

 „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8,17)

„Ezért most már ti sem vagytok többé idegenek, akik a nem zsidó népek közül jöttetek. Polgártársai lettetek Isten népének, és tagjai Isten nagy családjának.” (Ef 2,19)

Az életünk lételeme a kapcsolódás, vágyunk a bensőséges szövetségre. Többször megtapasztaltuk már ezt az anyai gondoskodásban, egy őszinte barátságban vagy a házasságban. Ahhoz, hogy igazi társsá lehessünk, meg kell tanulnunk elsajátítani azt a bizonyos „szerelmes látásmódot”, amikor a másik felet nem a hibái ellenére, hanem azokkal együtt szeretem. Erre pedig az igazi példa az, ahogyan Isten lát bennünket Krisztusban – bűntelennek.

Böszörményi-Bálint Eszter

Forrás: teso.blog

Pin It on Pinterest

Share This