Boldog Scheffler János templombúcsút ünnepeltek Beregdédában
Scheffler Jánost 1942-ben nevezték ki a szatmári egyházmegye püspökévé, ami azt jelenti, hogy háborús időszakban vidékünkön szolgált az apostolok utódjaként. Ezért napjainkban rendkívül fontos és aktuális példájának követése, emlékének őrzése. Mindig az elnyomottak megsegítésére sietett, óvta és védelmezte a nincsteleneket, míg végül mártírhalált kellett halnia. A beregdédai római katolikus hívek megtiszteltetésként élik meg azt, hogy védőszentjüknek választották a vértanú püspököt.
A beregdédai templombúcsút idén május 20-án ünnepelték. A szentmisére a környező városokból, falvakból is érkeztek zarándokok, hogy osztozzanak az örömükben, és kegyelmekben gazdagodva térhessenek haza.
A szentmisén jelen volt Molnár János beregszászi esperes-plébános, a beregdédai hívek lelkipásztora, továbbá Levcsenkó Róbert görögkatolikus áldozópap.
A liturgia főcelebránsa Resch Tamás munkácsi káplán volt. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy ne ítélkezzünk könnyen az embertársaink felett. Mert amikor elkezdünk bíróként viselkedni, akkor nem teszünk mást, mint átadjuk fájdalmunkat másnak, de a másik szintén továbbadja és így tovább. Nekünk az a fő feladatunk, hogy megállítsuk ezt a folyamatot. Inkább kérjük a Szentlelket, és Ő majd megmondja, hogy hogyan kell szólnunk. A Bárány Vére pedig lemos rólunk minden ítéletet: a mások és a magam ítéletét is. Jézus azt mondja nekünk, hogy jókedvében teremtett bennünket, és úgy fogad el, ahogyan vagyunk. Másokra is úgy kell tekintenem, mint akit Isten legnagyobb szeretettel teremtett, különösen azokra az emberekre gondoljunk itt, akikkel esetleg haragban vagyunk.
A szentmise végén a hívek a templom körüli körmenettel tettek tanúságot hitükről, Isten iránti elkötelezettségükről.
A szertartás után agapéra került sor a templomudvarban, ahol a helyiek finom töltött káposztával és süteménnyel vendégelték meg a zarándokokat.
Fehér Rita