Bújócska Istennel

Gál Adél Hitélet
Megtaláltam Istent. Van bennem egy isten-formájú űr, amit csak Isten tud betölteni.

Nem tudtam, mi hiányzott az életemből, de aztán rátaláltam Istenre. Isten személyes Isten, de nem személyi titkár. Nem személyi menedzser. Nem személyi tréner. Alkalmazkodik hozzánk a kommunikációban, de nem ő lesz az én valóságom része, én leszek az Ő valóságának (országának) a részévé.
Elveszett. Amikor Istennel találkozom, az egyik legszembetűnőbb megtapasztalás a helyes önértelmezés. El vagyok veszve? Mert vannak „igazak”, akik nincsenek elveszve. Rá vagyok-e szorulva, hogy valaki megtaláljon? Tudja-e az, aki elveszett, hogy elveszett? Ha tudja, miből áll ez az elveszettség? Abból, hogy egyedül nem találok vissza, kell valaki, aki megkeresi, hol vagyok. Én vagyok elveszve és nem Isten. Isten küldte a Fiát, hogy megkeressen engem. A Fiát megölték az „igazak”: nekünk jó itt, hagyj békén!
Megkeres. Isten keres minket. Sokféle eszközzel kutat utánunk. Úgy elhagytad magad: darabjaidból rak össze úgy, ahogyan talán soha nem voltál egyben. Úgy egyben vagy. Ő keres minket. Nekünk is keresnünk kell, de Ő talál ránk. Miközben ránk talál, mi magunkra találunk. Helyzetfelismerés: hol vagyok?
Megtalál. Megtalál és hazavisz. A keresztény élet hozadéka az önmagadra találás is. Amikor Isten megtalál, elvezet a magaddal kapcsolatos igazságokra. Nem marad velem az elveszettségben. Azért jön, hogy mozdítson, rádöbbentsen elveszettségemre. Elindulok-e Istennel a kiteljesedés, a mennyei ünnep felé, vagy erőszakosan ott akarom tartani, ahol vagyok: ne hagyj magamra, ha van szíved, itt maradsz velem…
A Mennyben a bűnös ember megtérésnek örvendeznek, és nem az „igazak” önigazultságának. A megtérés egy a Mennyben véget érő változási folyamat kezdete. Úton vagy Jézussal?