Eddig és ne tovább!

A házasság a párkapcsolat megkoronázása. Akár úgy is mondhatnánk: egy új fejezet megnyitója. Azé a fejezeté, amiben elkezdődik egy közös élet, amiben lelkileg és fizikailag csak ketten vagytok – egy ideig legalábbis.

A Bibliában több helyen is beszél Isten a házasság mikéntjéről, és én kifejezetten örülök, hogy adott néhány támpontot, amik alapján megélhető a közös lét. Ezek közül most az egyik igen népszerű és keresztény körökben igazán felkapott alapigét emelném ki a Máté evangéliumából:

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!

Mt 19,5–6

Ez a férfi és a nő első közös hitvallása. Milyen szép – ha átkonvertáljuk fejben, és személyesen a másiknak címezzük, valahogy így hangozhat: „Kedvesem! Teérted elhagyom az eddigi gyermekségemet, a szüleimet, a tőlük hozott szokásaimat, a beidegződéseimet, és a férjeddé/feleségeddé válok. Kialakítok veled egy új, eleinte talán mindkettőnk számára súrlódásokkal járó, de később épp ezért virágzó közös életet, és nem engedem, sőt dolgozom az ellen, hogy bárki is közénk állhasson” Ha a pároddal mind a ketten így álltok a házassághoz, az egy ideális, már-már mesebeli jövőképet vetíthet elétek. Létezik ilyen is.😊

De ha ti tényleg így is álltok hozzá, mégis lehet a háttérben egy vagy több visszahúzó erő, amit az ördög támadásba lendíthet. Esetenként ezek épp a hozzátok közel álló személyek megnyilvánulásaiban jelenhetnek meg. Mindazokéban, akik jobban tudják. Mindazokéban, akik már megtapasztalták. Mindazokéban, akik lehetséges, hogy a ti helyetekben jobban is csinálnák.

Fájó pontokat tapogatok, tudom, kedves olvasó, de vagy az egyik, vagy a másik oldalról szemléled is most ezt, hidd el, semmiképp nem bántásnak szánom a soraim. Úgy gondolom, igenis van olyan helyzet, amikor menni kell a nálunk bölcsebbekhez tanácsért, segítségért, egy fazékért vagy kalapácsért, de végső soron mindig nektek kell rájönnötök – legtöbbször kudarcok, viták és sok-sok beszélgetés árán –, hogy a ti házasságotokban mi a megfelelő irány. Mi az, ami a másiknak és neked jó. Nektek kell kialakítani, hogy ki vigye ki a szemetet, ki etesse a kutyát, és ennél jóval nagyobb kérdésekben is nektek kell döntést hoznotok. Persze át lehet hozni a régi otthonból a jól működő dolgokat, szokásokat, lehet szemezgetni, hogy a te családod azt csinálja jól, az enyém ezt, rakjuk össze, és hozzunk ki belőle közösen valami még jobbat. Mert szerintem végső soron az kell legyen a legfontosabb, hogy a párodat boldoggá tedd, és ha neki ugyanez a célja veled, akkor nyert ügyetek van.

Meggyőződésem, hogy fontos egy ponton megállni, és részben hátat fordítani az addigi családodnak. Ilyenkor kell kijelenteni a lehető legnagyobb szeretettel, hogy mostantól az Istentől kapott társadat helyezed előtérbe, ő lesz a támaszod, ő lesz az, akivel a fontos kérdéseket megvitatod. Igen, fogtok hibázni, és igen, sokszor épp ezektől a hibáktól akarnak megvédeni titeket a kéretlen tanácsokkal, de azt gondolom, kellenek a hibák, hogy lássátok honnan hová fejlődött a kapcsolatotok egymással és Istennel. Ez egy nehéz ügy, hiszen a szülők számára ez az időszak egy fájó elengedésről is szól, a szorosan mellettük töltött hosszú évek végéről, de úgy hiszem, az igére támaszkodva kell egy határozott vonal, ki kell mondani a magatok érdekében, hogy eddig és ne tovább. Hiszen még ha úgy élnétek is az életet, hogy folyamatosan a legbölcsebb tanácsadó szavait követitek, akkor is lennének nehézségek, hisz a házasságban – különösen a keresztyén házasságban – olyan értékek vannak, amikért keményen meg kell dolgozni, de a gyümölcse igazán édes. 

Isten a házassággal (is) ránk tesz egy nagy adag felelősséget a fizikai és lelki értelemben lévő felnőtté válás útján, de az a nagyszerű az egészben, hogy elkészítette már a bölcsességet is, amit nekünk akar adni mindezekhez. Annyi kell csupán, hogy hittel Rá tudjunk támaszkodni, és Tőle kérjünk áldást az életünk minden területére. Legyetek bölcsek ezért is imádkozni!

Forrás: teso.blog

(Nyitókép: illusztráció)