Édesanyáknak tartottak lelki napot Tiszaújlakon
A Tiszaújlaki Görögkatolikus Egyházközség édesanyák számára szervezett lelki napot április 13-án a tiszaújlaki görögkatolikus templomban.
A Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület egyházközségeiből mintegy száz édesanya és nagymama érkezett a lelki programra, akiket Egressy Márton helyi görögkatolikus áldozópap köszöntött.
A lelki nap imaórával vette kezdetét, majd Szabó Konstantin görögkatolikus áldozópap tartotta meg első előadását Veletek vagyok a világ végezetéig címmel, mely gondolat az egész nap mottójául is szolgált.
Ezt követően szünetet tartottak, mely alatt a jelenlévő áldozópapok gyónási lehetőséget biztosítottak. A továbbiakban a résztvevők az Édesanyák imái című imafüzet alapján imádkoztak, majd Konstantin atya még egy előadást tartott számukra.
A közös együttlét szent liturgiával folytatódott, melyen szintén Konstantin atya szólt az egybegyűltekhez.
Mind az előadásaiban, mind a prédikációjában az imádság és a Bibliaolvasás fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. S arra, hogy a kettőt el kell választani egymástól.
„Amikor a Szentírást olvasom, akkor a Jóisten szól hozzám. Ilyenkor nyitott fülre, nyitott szívre és gondolatokra van szükségem, hogy befogadjam azt, amit a Jóisten mond nekem. Amikor viszont imádkozom, én szólok Istenhez. Én mondom el az óhajaimat, a panaszaimat, a hálámat.”
Az ember az életében számtalan kérdésre keresi a feleletet. Sok estben azért nem találja rá a választ, mert nem jó helyen kutatja azt. Rengeteg Krisztus-kereső ember él a világon, nemcsak keresztények, mások is. Itt-ott találnak válaszokat, de nem találják az igazi megoldást. „Keressük a Bibliában a választ!” – mondta Konstantin atya, aki saját életéből vett példákon keresztül mutatta be az édesanyáknak, hogy miként meríthetünk az imádságból és a Bibliaolvasásból erőt és hitet.
„Isten mindig jelen van az életünkben, de mi jelen vagyunk-e Istenében?” – tette fel a továbbiakban a kérdést az atya. „Jó úton járunk, amikor imádkozunk a gyermekeinkért. Annyi mindent akarunk nyújtani számukra – jólétet, biztonságot, tudást, végzettséget –, de a legfontosabb, hogy hitet adjunk nekik.”
Ebben a saját példánk a legfontosabb. A hitünk és a vallásunk megvédése, a Szentírás olvasása, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztiában való részesülés ennek egyik fő eszköze. A hétköznapjainkban a krisztusi jelenlét apró lépésekben – rövid imák, fohászok – is megnyilvánulhat.
„Azt mondani egy édesanyának, hogy ne aggódjon, nehéz dolog. Valahol a Jóisten beleülteti az anyai szívbe azt, hogy állandóan aggódjon. […] Mégis arra kell gondolni, hogy Krisztus elrendezi az életemet. Ő az, aki le tudja győzni a természet erejét is, aki csodát tud tenni.”
A szent liturgiát követően közös ebéddel kedveskedtek a szervezők az édesanyáknak, akik egy-egy emléklapot is hazavihettek a lelki napról.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma