Festék a vásznon

Vászon vagyok, amire saját magamat festem. Nem értek a festészethez, nem is szeretem. Még nem értem meg rá, hogy megértsem, ami talán benne sincs a képben. Túlságosan leköt a saját meg nem értett életem festménye. Ráadásul befejezetlen. Látatlanban festek. Tétova vonásokat teszek ide és oda. Random színek kavalkádja a kép, ami eléd tárul. Nem látom, mit festek a vászonra. Mások önarcképét szemlélem, és miközben egy-egy hajlat, ecsetvonás megtetszik, megpróbálom átültetni saját képemre. Nem tudom, sikerül-e. Szerintem miközben megvalósul az utánzat, aközben egyedivé is válik. Legalábbis egyedien idétlen lesz. Fürkésző tekintettel járunk-kelünk ebben a múzeumban, ahol egymás festményeit mustrálgatjuk. Nyilvánvalóan mindig jobban tetszik a másiké, mint a sajátom, mert a sajátomról csak egy elképzeléssel rendelkezem annak fényében, hogy mások festménye mit ábrázol. Isten festményét is látom, Jézust. Magával ragad. Lelkesen elkezdek össze-vissza kapkodni az ecsettel a lelkemen, de mások képén jól látom, nem egészen jézusi a sajátom. Néha elegem van ebből. Odavágom az ecsetet a földre, és legszívesebben széttépném a vásznat, mert érzem, amit ráfestettem, bóvli, utánzat. Dühít, hogy nem láthatom. Dühít, hogy a szemlélő reakcióira kell hagyatkoznom. Olykor felháborodom, ha nem tetszik neki a látvány, bár lelkem mélyén egyetértek vele. Máskor rácsodálkozom, hogy mi ragad meg valakit a mázolmányban, amit magamra festettem. Örök talány. Évekig áll a munka. Nincs ihlet. Nincs múzsa. Tétlenség. A legrosszabb, amire vágyom, mert folyamatosan szeretnék dolgozni az alkotáson, hogy végre elkészüljön. Aztán rádöbbenek, hogy a tétlenség is a folyamat része. Megnyugodni. Elengedni fixaideáimat és egy pillanatra befelé tekinteni és figyelni. Mindig érteni szerettem volna az életem, de rá kellett jönnöm, ez tévedés. Az életet érezni kell. Belül. Látni, amit nem érthetsz meg: ez az érzelem. Nem haladok. Sírok. Könnyeim lemossák a festéket a vászonról. Ismét a nullán. Elkeseredem. Istenem, fess te valamit, mert én már kifogytam az ötletekből.
Forrás: Újragondoló