Filozófia és hit

16 Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.

17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: „Mit akarhat ez a fecsegő mondani?” Mások ezt mondták: „Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője”, mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: „Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó.” 21 Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.

29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. 30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” 32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” 33 Pál ezután eltávozott közülük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.

 

Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” (ApCsel 17,32)

Évekkel ezelőtt a főiskolai filozófia előadáson az ApCsel-nek azt a szakaszát tanulmányoztuk, mely Pál athéni látogatásáról számol be. Meglepődve hallottam, hogy a keresztyének és filozófusok közti vita sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondoltam. A görög gondolkodás számára elképzelhetetlen volt, hogy egy isten meghal; az istenek halhatatlanok voltak, vagyis nem tudtak meghalni. Az óra végére lenyűgözött az a kép, ahogyan Pál apostol a feltámadásról beszélt, kiállva a filozófusok gúnyolódását. A Biblia arról is beszámol, hogy „néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett”. (ApCsel 17,34)

Amikor később elfogadtam Jézust Megváltómnak, eszembe jutott a filozófia óra, és arra gondoltam, milyen hatalmas az Úr. Azzal, hogy halhatatlan és mindenek felett való létére nemcsak meghalt értünk, de fel is támadt, és ma is él; nemcsak az érzelmeinket, de a gondolkodásmódunkat is átformálja.

Sokan a feltámadást csak egy régi történetnek tekintik. A feltámadás több mint kétezer évvel ezelőtt történt, de Krisztus ma is él. A feltámadás nem csak egy ősi tanulságos történet, amire emlékezhetünk húsvét vasárnapján, hanem olyan valóság, ami megtartja a hitünket és megalapozza gondolkodásunknak.

Imádság: Urunk, add, hogy a feltámadást ne csak egy régi történetnek lássuk, hanem hitet újító valóságnak. Ámen.

Az Úr feltámadt, és ma is él.

Enrique Acosta Pumarejo (Puerto Rico)

IMÁDKOZZUNK A FELTÁMADÁST ELUTASÍTÓKÉRT!