Gyülekezet az ötödiken

A legjobb közösség alulról és felülről is szerveződik – állítja a lakótelepi misszióban szolgáló lelkipásztor. Egy zongorista, egy harcművész és egy nyugdíjas tanítónő portálunknak arról meséltek, mit találtak a panellakásban, a játszótéren vagy épp a koncertteremben találkozó reformátusok között.

Egy átlagos szerda estén egyre többen gyülekeznek az egyik budapesti lakótelepi övezet szakközépiskolájában. A komolyzenei koncertre barátok, gyülekezeti tagok és zenekedvelő ismeretlenek egyaránt érkeznek. Az európai színvonalú hangversenyt a református lelkipásztor nyitja meg, a színpadra fellépő három előadóművész közül az egyik gyülekezeti tag. Éppen ezért is a koncertet követően lassabban ürül ki a terem, mint ahogy megtelt.

Számon tartják egymást
– Biztonságot ad a közösség, mindig jó érzés van bennem, amikor hazajövök – meséli a gratulációkat fogadó Badi Emese. A koncertzongorista Salzburgban végzi a tanulmányait, de több mint tíz éve az Őrmezői Református Misszióban is kántorizál. Legutóbb egy koncerten lépett fel, amelyet a gyülekezet szervezett a környéken élők számára.
– Ezek a tősgyökeres nénik, akik eljöttek ma ide, láttak engem felnőni, és mindig úgy bántak velem, mintha a saját gyermekük lennék – mondja a pályája elején álló előadóművész.

– Itt mindig is tudtunk egymásról, értesítettük egymást, ha valakinek segítségre volt szüksége, és a mai napig igyekszünk összetartani az ágyban fekvő betegeket is – teszi hozzá Pajor-Gyulai Károlyné. Joli néni azok közé a gyülekezeti tagok közé tartozik, akik kezdettől fogva részesei voltak az őrmezei református közösségnek.

Tízen is egyek
Őrmező Budapest XI. kerületéhez tartozik. Egyik oldalról Gazdagréttől határolja el az autópálya, másik oldalról Kelenföldtől választják el a vasúti sínek. Az őrmezei lakótelep szinte zárt sziget, akárcsak egy falu. Tizenegy évvel ezelőtt a külső-kelenföldi református gyülekezet prédikálóállomást hozott itt létre, havi két istentiszteleti alkalommal, kihelyezett házas körrel, és havi egy református esttel.
Őrmezőn becslések szerint 80-90 hitét gyakorló református élhet, de ennek tízszerese is lehet azok száma, akik valamilyen módon kötődnek a református egyházhoz. Idén február óta saját lelkipásztora lett a missziónak, így már heti rendszerességgel tartanak istentiszteleteket és bibliaórákat, ahol tízen-tizenöten mindig vannak. Ilyenkor az őrmezei gyermekotthon könyvtárában, illetve a lelkipásztor ötödik emeleti lakásán találkoznak.
– Ha tízen összejövünk, az már istentisztelet – mondja Joli néni. Ennek ellenére mindannyian érzik, célszerűbb lenne a sokak által látogatott Közösségi Házban tartani a gyülekezeti összejöveteleket.

A taótól Krisztusig
– Növelni kellene a gyülekezetet, de az nem csak rajtunk múlik – teszi hozzá Zámbó László, aki közel hat évtizede lakik Őrmezőn, és a lakótelepi misszió megalakulása óta hűséges tagja a közösségnek. Ha lassú is a növekedés, azért nem állt meg.

A koncertre eljött az a fiatalember is, aki néhány hónappal ezelőtt csatlakozott a gyülekezethez. Naszek Attila mintegy három évtizede karatézik, a küzdősport fordította a figyelmét a vallás felé.

– A karatét a taoizmus filozófiája határozza meg. Sokszor meghallgattam hangos könyvben a Tao te Kinget, és rájöttem, hogy sok hasonló gondolatot fogalmaz meg, mint a Biblia. Elkezdtem utánanézni, hogy a Szentírásban hogy is van egy-egy rész, és akkor jöttem rá, hogy a kereszténységhez akarok tartozni. Felismertem, hogy Isten az életem egyes pontjain vezetett vagy meg akart szólítani, ezért többet akartam tudni róla. Olyan közösségbe akartam járni, ahol ezt megkaphatom, és szimpatikus emberekkel lehetek együtt. Az Őrmezői Misszióban megtaláltam, amit kerestem – mondja a tervezőmérnök.

Vasárnapi beszélgetések
Nemcsak a felnőttekre, hanem a gyerekekre is odafigyelnek a református közösségben. Az általános és szakközépiskolások részére délutáni hittanórákat hirdettek meg, és a hátrányos helyzetű gyermekeket felkaroló Kossuth Lajos Gyermekotthonban is oktatják a csemetéket.
– Egy jó családból származó gyereknél is fontos, hogy elérje Isten üzenete, de ezeknél a gyerekeknél különösen életbevágó, hogy meghallják Isten szavát – mondja Bozsó Katalin. A hittant várhatóan 2013 szeptemberétől órarendbe ágyazva látogathatják a diákok, a felső tagozatosok pedig addig is látogatják a konfirmáció-előkészítő órát a vasárnapi istentiszteleteket követően.
– Ez azért hasznos, mert a hallott igével kapcsolatos kérdéseket még frissen megbeszélhetik, és ez az óra bevezeti a gyerekeket az istentisztelet rendjébe is – magyarázza a hittanoktató.

Figyelemre és kitörésre vágynak
Őrmezőn az évtizedek óta ott élő nyugdíjasok mellett nem csak sok, újonnan kiköltöző fiatal család, de egyetemista albérlő is él. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek az internetes misszióra: a gyülekezet több közösségi oldalon és térképen is hírt ad magáról a világhálón. A jó missziói stratégia ma már nem az, ha a gyülekezeti tagok bekopogtatnak a lakások ajtaján – vélekedik az Őrmezői Református Misszió lelkipásztora.
– Sokaknak az agresszív, intim szférájába betolakodó hittérítés jut erről eszébe, és ez viszolygást kelt az emberekben. Amit jó útnak látok a lakótelepen, hogy minél nagyobb hírverést csináljunk, és minél többekhez eljusson, hogy vagyunk. Nyitottnak kell lennünk, és segítenünk az embereket bármiben – állítja Faragó Dávid. Arra is megkaptuk a választ, mi lehet az, amire a lakótelepen élőknek szükségük lehet.
– Hiába vékonyak a falak, nem ismerik egymást az emberek, sőt, épp ezért idegenednek el még jobban, mert őrizni akarják az intim szférájukat. Őrmezőre egyébként is sokan költöznek ki és be, ezért sem könnyű tartós kapcsolatokat kiépíteni – fogalmazott a lelkész.

A református közösség amennyire csak tudja, kiveszi a részét a városrész közösségi életéből, és maga is szervez kulturális programokat. Nemrégiben indultak az őrmezei főzőversenyen, és többször hívtak meg természet- és társadalomtudósokat, akiknek az előadásaira a környék lakossága is kíváncsi volt. Néhány héttel ezelőtt egy játszótéri missziós napon harminc kisgyermeknek biztosítottak időtöltési lehetőséget, velük együtt pedig az anyukák, nagymamák számára is.
– Figyelemre és kitörésre vágynak az emberek. Azzal lehetne őket megfogni, ha olyan baráti közösséget találnának, amelynek kikezdhetetlen alapja van: Krisztus – hangsúlyozza a lelkész.

Mindent együtt
Mióta a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával saját lelkipásztor állt a gyülekezet élére, hetente legalább kétszer találkoznak az őrmezei reformátusok. A Misszióban a közösségi kötelékek egyre erősödnek, rendszeresen imádkoznak, vagy éppen együtt mennek színházba. Egyre gyakrabban és eredményesebben hívnak meg körükbe ismerősöket, barátokat, családtagokat. A gyülekezeti napokon és kirándulásokon kétszer-háromszor annyian vesznek részt, mint a hétközi összejöveteleken, és hárman már készülnek a jövő évi konfirmációjukra, köztük egy felnőtt is. A lelkipásztor hangsúlyozza, fontos, hogy a gyülekezetben mindenki megtalálja a maga szolgálatát.

– A közös munka a lényeg, a gyülekezetépítésnek ugyanis többféle útja van. Éppen ezért nem erőszakolok rá semmilyen modellt a közösségre, és az is lényeges, hogy ők maguk is az elképzelések mögött álljanak – fogalmaz Faragó Dávid.

A kő nem tartós
A kis őrmezei református közösség megszokta, hogy nem templomban tartja istentiszteleteit és tágas gyülekezeti ház sem várja őket a bibliaórán.
– Nem attól lesz gyülekezet a gyülekezet, hogy van temploma haranggal és orgonával, hanem attól, ha lelki házzá válik. Eköré lehet igazi kőből templomot építeni, hiszen a lelki ház tartja meg a templomot, ellenkező esetben, ha fel is építjük, csak kő marad – mondja a missziói lelkész.
Isten népe már itt van, még ha nem is tudják, hogy belőlük lesz az – teszi hozzá bizakodóan, utalva a környező lakásokban élő családokra. Faragó Dávid elmondta, számos apró jelből érzik: alulról és felülről is szerveződik az Őrmezői Misszió, nem csak emberek akaratából. Mint mondja, így születnek a legjobb közösségek.

Jakus Ágnes
Forrás: parokia.hu