A macsolai Szentháromság templombúcsúján jártunk
A beregszászi római katolikus hívek a szép hagyományt követve gyakran kapnak meghívást templombúcsúkra, különösen a közelebbi települések templomaiba. Májusban már részt vettek a beregdédai, valamint a bulcsúi búcsún. Május 31-én, Szentháromság vasárnapján pedig Macsolára kaptak meghívást a közös ünneplésre.
A csoport érkezése szintén a hagyományok szerint történik. Egy virágokkal feldíszített kereszttel énekelve vonulnak be a templomba. A bejáratnál pedig a helyi hívek várják a zarándokokat.
A kis templom zsúfolásig megtelt. Molnár János atya, beregszászi esperes-plébános, aki a helyi templomban is lelkipásztori szolgálatot végez, köszöntötte az egybegyűlteket.
Emlékeztetett rá, hogy a templom idén 99 éves, tehát, ha a jó Isten megsegít, jövőre nagy jubileumot ünnepelhetnek a macsolai hívek.
Köszöntötte továbbá a megjelent Sápi Zsolt macsolai református lelkészt, valamint Demkó Ferencet, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynökét, aki ezen a napon elvállalta a szentmise szónoki szolgálatát.
Prédikációját azzal kezdte, hogy az évszázadok során számos kérdés merült fel a Szentháromság kapcsán, sok teológus igyekezett megmagyarázni, milyen kapcsolatban áll az Atya a Fiúval és a Szentlélekkel. Az egyház megfogalmazása szerint keresztény az az ember, aki hisz a Szentháromságban.
„Nem is gondolunk bele, hogy valójában mennyit beszélünk a Szentháromságról. Az ember olyan módon csinálja mindezt, hogy szinte észre sem veszi. Akár egy keresztvetés: az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében tesszük ezt…. Mindennapjainkat, életünket átszövi a Szentháromság, kezdve attól, hogy megkeresztelnek bennünket az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében. Ha egy útmenti kereszt mellett haladunk el és keresztet vetünk”
– jegyezte meg Ferenc atya.
Hangsúlyozta, hogy a keresztségben kapott küldetés nemcsak a papoknak, hanem mindannyiunknak szól. Emellett nem elég csak tenni a jót, hanem hitelesen kell azt cselekednünk. Azt tapasztaljuk, hogy nemcsak létszámban gyengültünk meg, hanem hitben és kitartásban is. Vissza kell térnünk a hitelességhez.
„Ne engedjük, hogy ez a világ bedaráljon! Eszünkbe kell, hogy jusson: mi a Szentháromság nevében lettünk megkeresztelve… Ebben a világban ne a magunk erejében, hanem Istent mindent legyőzni tudó erejében bízzunk!”
– mondta biztatóan a szentbeszéd végén.
A szentmise az áldozati résszel folytatódott, mely során a hívek felajánlották munkájuk gyümölcsét, életüket, fáradalmaikat az Úristennek, majd szentáldozáshoz járultak.
A szertartás végén az ünneplő közösség az Oltáriszentséggel körmenetben énekelve tett tanúságot hitéről. Végül a himnuszok eléneklésével ért véget az ünnep.
Fehér Rita