Ima a keresztút mellől

A kifosztott ajándéka

Szabadító Uram!

Böjt és a nagyhét különös tükröt állít elém.
Kérlek, erősíts meg, hogy ne hárítsam el és ne tagadjam le, hanem merjem benne megnézni magam.

Ugyan már jó keresztényként megtanultam kimondani, mégis belül még mindig elutasításra talál a gondolat, hogy én sem tettem volna másként: én is lehettem volna a vesztedet kívánó felbőszült tömeg, a csókos vagy a hazug tanítvány, vagy a kezed átszögező katona. Rémít, hogy ettől nem valami belső lelki nagyság választ el, hanem csupán az évek. Nem a belső tartalom és tartás, hanem csak a keretek. Néha rám nehezedik Uram, hogy az ember még mindig pont olyan gonosz, mint amikor téged halálra adtak, rám nehezedik hogy magam is éppolyan indulatokkal vagyok teli, mint amelyek téged megfeszítettek. Néha én is úgy ordítok, hogy nem nézem, kinek ártok vele. Úgy csókolok, hogy nem nézem, hogy a számomra legkedvesebbekkel teszek rosszat. Úgy tagadok, hogy nem érzem méltatlannak és olyan dühvel vagdalkozom, ami szúr, ami sért, ami sebeket hagy.

Ha ebben a tükörben csak én látszanék, és Te nem, az maga volna a reménytelenség. Ha csak ennyiről szólna a nagyhét és húsvét, abba belerokkannék, Uram. Hála neked, nem csak erről szól, hanem arról is, hogy az én gonosz terveim és tetteim ellenében Te milyen jót terveztél velem. Hogy én itt a földön zsidók királyának csúfoltalak, töviskoszorút tettem a fejedre és nádpálcát a kezedbe, Te viszont bűneim bocsánatát kérted rám a keresztről és utat nyitottál nekem a Te mennyei királyságodba. Abba a birodalomba, ahol nincs betegség, halál vagy magány többé, csak közösség Atyámmal. Add, hogy az önmagam fölötti szánakozást fölválthassa a Rád tekintő hála! Hála azért, amiért te a biztos tragédiából mentettél ki esélyt adva egy egészen más történetre, amit már Veled közösségben írhatok: új életről és új szívről. Megajándékozott vagyok Tőled, akit kifosztottam.

Nincs olyan dal, amely elég méltón magasztal és nincs olyan szó sem, amely kifejezné fényességed és szereteted. Mégis áldalak botladozó szavaimmal. És mégis éneklem, hogy szent vagy.

Kérlek, minél többen szálljanak be ebbe a kórusba! Kérlek, hogy minél többen nézzenek bele ebbe a tükörbe! Kérlek, hogy minél többen lássanak meg Téged!

Ámen!