Isten békéje születik, nem a világé

Béke – millió ember vágya. Legyen béke a világban, az országunkban, a kapcsolatokban. Mi, akik Ukrajnában élünk, immár csaknem négy éve a háború árnyékában, különösen érezzük ennek a szónak a súlyát. Nap mint nap sóvárgunk a békéért – a külsőért is, de még inkább azért a békéért, amely a lelkünket töltheti be.

A világ békét ígér: külső nyugalmat, felületes megoldásokat, pillanatnyi csendet. Milyen jó lenne, ha ebben az adventben valóban eljönne ez a fajta béke is…. Sokunk szíve vágyik rá. Mégis, ez a világ adta béke olyan, mint a hópehely: amint megérinted, elolvad.

Az angyalok üzenete egészen más békéről szól. Arról, amely nem kívülről érkezik, nem a körülményektől függ, hanem felülről jön, Istentől.

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14)

Adventben én erre vágyom: a békére, amely meg akar születni bennem, halkan, csendben, mint a Gyermek a jászolban.

A szív jászola akkor telik meg békével, amikor le tudom tenni mindazt, amit magamban cipelek, és átadom Annak, aki a béke Fejedelme. Mert az Ő békéje nem múlik el, nem olvad szét. A világ nem tudja megadni, sem elvenni.

Isten békéje az Ő jelenléte bennünk.

Balázs Krisztina

Forrás: teso.blog