Isteni irányítás alatt

Vezetés és annak elfogadása

Ha belenézünk a Bibliába, rögtön észrevesszük, hogy egyedi és különleges emberekről olvasunk, egyedi és különleges küldetéssel, úttal, életkörülményekkel és célokkal rendelkező emberekről, akikkel Isten világosan, érthetően kommunikál ezeket illetően. Elábrándozhatunk néha azon, hogy milyen jó lenne, ha ez az én életemmel kapcsolatban is így lenne… De vajon nem kellene így lennie?!

A Szentírást lapozgatva arra is hamar rájöhetünk, hogy ezekben a teljesen egyedi életutakban közös vonások találhatók. Hármat emelnék ki ezek közül, melyekkel saját életünket is párhuzamba állíthatjuk.

Az első az, hogy a végcél az üdvösség. Minden egyes életút a Bibliában abba az irányba mutat, hogy Isten el akarja és ezek által az emberek által, akár tetszik nekik, akár nem, el fogja végezni a tervét, ez pedig az emberiség üdvözítése. Megfigyelhető ez az Istenhez tartozó hithősök személyes életében, de abban is, ahogy Isten terve minden hős által Krisztus irányába halad. Az üdvösség elérése tehát az az általános célja Istennek, amelynek érdekében meghatározza egy-egy ember életének célját is. Van, akinek sok feladat jut ebből, és van, aki csak úgy kerül bele, mint Pilátus a Credóba, mégis minden egy irányba mutat.

A másik az út az, ami Krisztus útja. Nem találunk egy hőst sem a Bibliában, aki ne élt volna meg dicsőséget és elvettetést. Láthatjuk őket erkölcsi magaslatokon vagy mélységekben, de úgy semmiképpen sem, mint akik ne élték volna át a Krisztusra mutatás, a krisztusi úton járás ilyen értelemben dialektikus valóságát, a Krisztusban való kiválasztás tulajdonképpeni csodáját: Krisztussal együtt megfeszíttetve az elvettetésben, Krisztussal együtt felmagasztalva az Isten dicsőségében. Ez Krisztus útja, amely minden hithős és minden mai hívő életében közös felismerés kell hogy legyen.

És ez kapcsolódik a harmadik közös vonáshoz, ami pedig a személyiségük formálódása, kibontakozása, kiteljesedése. Szinte minden bibliai alakról tudunk jó portrét adni áttekintve az életüket. Akármelyikre nézünk, mindben közös a formálódás az üdvösség elérésének érdekében, akár egyéni, akár univerzális értelemben. A krisztusi úton formálódnak azzá a személyiséggé, amelynek Isten őket rendelte. Így teszi őket alkalmassá Isten (a Korinthusi levél szavaival) a Krisztus napjára.

Kicsit jobban elmélyülve a Biblia igazságában láthatjuk, hogy az ember képessége, akár szántóföldként, szőlővesszőként, nyájként, kincsként vagy örökösként van ábrázolva, éppen ez, hogy benne van a lehetőség, hogy az Isten vezetése alatt a neki rendelt feladatot az üdvösség rendjében átélje. Ez a feladatunk, és ebben vezet Isten bennünket is, mint ahogyan a Bibliában olvasható alakokat is vezette. Talán elég lenne nekünk ennyit tudnunk ahhoz, hogy megértsük a szerepünket, és az életünk alakulására nagyobb rálátást nyerjünk, mégis fókuszáljunk kicsit arra, hogy mindezekben hogyan vezet Isten egyénileg mindenkit Igéje és Szentlelke által. Tapasztaljuk, hogy megannyi szituációban, megannyi kihívás között kell tájékozódnunk életünk során, megannyi üzenetet tesz fontossá Isten Lelke által számunkra a Bibliából, mégis sokat tévelygünk és bolyongunk. Változik eközben a lelkiállapotunk, az elköteleződésünk, és nyilván az élet adott területein nem azonos tapasztalattal rendelkezve a szakértelmünk is. Egy egészen egyszerű vezetéselméleti ábrán szemléltetve négy csoportot figyeljünk meg, ezt szeretném összevetni néhány evangéliumi történettel.

Vannak a „lelkes kezdők”. Náluk a szakértelem kicsi, de nagyon elkötelezettek, elszántak. Mit tanácsol ilyenkor a vezetéselmélet: irányítsd őket! Lehet, hogy kicsit bénácska, lehet, hogy ügyetlen, de tenni akar, és ez fontos, mert rá lehet vezetni a helyes útra, ahol ezt kamatoztathatja. Egy evangéliumi példán szemléltetve: (Mt. 16, 21-24) Jézus a szenvedéséről beszél, Péter megfeddi a Mestert, hogy ez vele nem történhet meg, majd Jézus keményen válaszol és irányba állítja Péter lelkesedését: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” Péter emberi módon gondolkozik (kicsi a szakértelme az Isten gondolatai terén, ebben talán hasonlítunk is hozzá), de az elköteleződése megvan Jézus mellett. Ekkor Jézus úgy vezet, ahogy a vezetéselmélet is tanítja (vagy talán éppen ezért tanítja így a vezetéselmélet…), irányítja a lelkesedést.

Vannak a „megfáradt tanulók”. Náluk a szakértelem sem nagy még, kevés a tapasztalat, de a legnagyobb baj az, hogy az elköteleződésük, a lelkesedésük haldoklik. Mit kell ilyenkor tenni? Jöjjön egy kis edzés! (Mk. 6, 35-44) Az ötezer ember megvendégelése. Mindenki fáradt. Valakinek ki kell mondani, tehát a tanítványok megszólalnak: küldd őket haza. Őket már nem érdekli a dolog. Nem motiváltak a megoldás keresésében, nem akarnak semmit, csak pihenni. És jön az edzés: „Ti adjatok nekik enni!” Jézus olyan csodálatos perspektívát tár eléjük, amit abban a pillanatban el sem tudtak volna képzelni. Nem „ülj le, egyes”. Megfáradtatok, akkor mutatok nektek valamit, csak tegyétek bele, amit ti tudtok, és meglesz az eredmény.

Vannak a „megfontolva haladók”. Náluk már van szakértelem, de nem kapkodnak el semmit, kicsit kételkedőek, szkeptikusok, mert a lelkesedés már alábbhagyott. A megfelelő módszer a támogatás. (Jn. 20, 24-29) Tamás történetében járunk. Helyre kell állítani a lelkesedést. Talán Tamásnak már túl sok, amit megélt, nem tudja, mit higgyen. Jézus pedig azt adja neki, úgy vezeti tovább a megrekedt állapotából, hogy melléáll és támogatja. Támogatáson azt értem, hogy ami éppen nem megy, abban segít. Már nem a globális problémát oldja meg, arra már nincs szükség, csak azt a szeletet, ami Tamásnak nem megy. Megmutatja neki, hogy feltámadt. „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

Vannak a „magabiztos profik”. Ők tudják, hogy mit kell csinálni, felkészültek és el is vannak kötelezve az ügy mellett. Nincs más hátra, mint delegálni őket, kiküldeni, feladatot adni. (Jn. 21, 15-17) Péter már érti, hiszi, tudja. Már szeret. Már helyes az elköteleződés, a viszony, minden rendben van. „Legeltesd az én juhaimat!” Jézus tudja, hogy mikor áll készen a tanítvány a feladatra. Azért megy oda és találkozik Péterrel, hogy ezt benne is tudatosítsa, szembesítse a helyzettel, és rábízza a feladatot.

Isten vezeti az övéit Igéje és Szentlelke által. Mindenkit, minden élethelyzetben máshogy. Egyéni munkarendben, egyéni elvárásokkal, egyéni motiválással. Valahol ebben összeolvad a cél, az út és az ember személyisége, az üdvösség, Krisztus és mi.