IX. Kereszthódoló körmenet Beregszászban

Kilencedik alkalommal szervezte meg a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület kereszthódoló vasárnapi körmenetét Beregszászban március 24-én.

Ebben az évben a város Macsolai úti szélén gyűltek össze a magyar ajkú görögkatolikus egyházközségek tagjai. Innen indult el a 12 stációból álló keresztút, melyen Jézus szenvedéstörténetét elevenítették fel az evangéliumi szakaszok alapján, majd állomásonként egy-egy görögkatolikus pap, valamint Molnár János beregszászi római katolikus plébános osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

A körmenet egy-egy szakasza között a papok, papfeleségek, édesanyák, édesapák, betegek, özvegyek, pedagógusok, egyháztanácstagok és egészségügyi dolgozók vitték a fakeresztet, miközben a hívek énekeltek.

A keresztút végállomása idén az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ volt, ahol a szovjet egyházüldözés áldozatainak tiszteletére felállított emlékmű előtt ért véget a körmenet a pápai és a magyar himnusz eléneklésével, az éltetéssel, valamint az emléklapok szétosztásával.

Az egyes stációknál elhangzott szentbeszédekből idézünk:

„Jézus Krisztus keresztáldozata a zsidókon és a pogányokon keresztül eljutott mihozzánk is, s mi is ennek az áldozatnak a tanúi vagyunk. Adja az Úristen, hogy felfogjuk ennek az áldozatnak a jelentőségét, hogy felfogjuk Jézus Krisztus tettének a nagyságát, hogy hálás lélekkel tudjuk végig járni azt az utat, amely előttünk áll!” (Iván Gábor nevetlenfalui görögkatolikus áldozópap)

„Jézus önként nyúl a keresztje után. Tudja, hogy azzal a kereszttel, amelyet visz, megszabadítja az emberiséget.” (Pősze Gergely nagybégányi görögkatolikus áldozópap)

„Jézus követése egy keresztút, hiszen az Ő útja a Golgotára vezet. A keresztény ember számára ez a kereszthordozás sokszor nehéz. Jézus Krisztus keresztje azt üzeni számunkra, hogy az Isten a tervét minden akadály ellenére véghez viszi.” (Szűcs Ferenc barkaszói görögkatolikus áldozópap)

„Krisztus még az utolsó útján sem a saját fájdalmait, gyötrelmeit, nehézségeit veszi figyelembe, hanem figyelmezteti az őt sirató asszonyokat, hogy saját magukat sirassák, a saját bűneiket, vétkeiket. Így kell tenni, s Isten meg fog nekünk bocsájtani.” (Benzó György kisgejőci görögkatolikus áldozópap)

„Cirenei Simon egy apa, aki a keresztjét hordozta Krisztusnak, bár nem az ő tisztje volt. Sok családban hordozza az apa, akár itthon, akár külföldön a keresztet. Krisztus keresztjét hordozni nem szégyen, dicsőség. Erre kell a gyermekeinket, unokáinkat megtanítani.” (Pősze Roland mátyfalvi görögkatolikus áldozópap)

„Mit jelent számunkra Krisztus keresztje? Jelenti Isten lehajló, minket felemelni vágyó szeretetét, az Isten együttérzését, az értünk való szenvedését, áldozatát.” (Ábrány Krisztián csepei görögkatolikus áldozópap

„A keresztút, melyen elindultunk, a boldogságot fogja elhozni. Bármennyire nehéz is és siralmas is egy-egy megálló, a végén mégis boldogság vár.” (Virág Szabolcs beregszászi görögkatolikus áldozópap)

„Jézus legnagyobb fájdalma közepette a Mennyei Atyához fordul. Imádságában azonban nem önmagáért imádkozik, hanem a gyilkosaiért, azokért, akik fájdalmat okoznak neki. De nemcsak értük imádkozik, a népéért is, akik tudatlanságból követelik az ő keresztre feszítését. Imádkozik értünk, minden kor keresztényeiért, akik a bűnt választva ma ugyanúgy keresztre feszítjük Őt.” (Molnár János beregszászi római katolikus plébános)

„Krisztus a keresztfán megszomjazott, és savanyú ecetet kapott. Krisztus ma is szomjazik: arra, hogy tagadjuk meg önmagunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt.” (Fülöp János sislóci görögkatolikus áldozópap)

„Fontos feladata az embernek, hogy elkísérje szeretteit az utolsó útjukra. Azok, akik kikérték Jézus testét, hogy eltemessék, bátrak voltak. Már három éve hiányoznak a családjainkból a bátor emberek. Nem tudnak itthon lenni, nem tudják támogatni a családjaikat, nem tudják elkísérni a szeretteiket az utolsó útjukra.” (Egressy Miklós makkosjánosi görögkatolikus áldozópap)

„Onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, Krisztus keresztjét felveszem, és Őt követem, úgy akarok élni, ahogy Ő azt tőlem kéri.” (Tóth Jenő karácsfalvai görögkatolikus áldozópap)

„Ami emberileg befejezettnek tűnik, az Istennél egy kezdet. A húsvét egy új lehetőség nekünk. Az idei szent év a megújulás lehetősége. Orosz Péter boldoggá avatása egy új kezdet. De nemcsak részesei vagyunk ezeknek, hanem tanúi is. Kilencedik alkalommal tettünk tanúságot arról, hogy itt vagyunk, hogy élünk, élni akarunk, de nem mindegy, hogyan. Nekünk van reményünk, nem vagyunk elhagyatottak, nekünk van Istenünk az égben.” (Demkó Ferenc helynök, tiszacsomai görögkatolikus áldozópap)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma