Jézus szava az asszonyokhoz

A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.

Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”

A szenvedés nehéz útján

A tömeg fölzokogott

Az Urat szívből megszánván

Fölsírtak az asszonyok.

Hangzottak az Úr szavai

Mikor így szólt hozzájuk:

Jeruzsálem leányai,

Ne énrajtam sírjatok

Sírjatok ti magatokon

–Így intelek titeket –

És kis magzataitokon,

Mert majd így esdekeltek:

Boruljatok ránk, ti hegyek,

Takarjatok el, halmok!

Akik nem szültek gyermeket,

Azok most mind boldogok.

Mert, hogyha ilyet mívelnek

A lombos, zöldelő fán,

Kíméletesebbek lesznek

A szárazzal ezután?

Hangulatok kormányozzák

E világ gyermekeit.

Lelkem! Ne kövesd e példát,

Mert ez rajtad nem segít.

Virág-vasárnap ünnepén

Isten Fia bevonult

Diadalmas útja mentén

A nép utána nyomult.

Egynéhány nap telt csak belé,

S már keresztjét fölvette

A városból tart kifelé

A nép sírva követte.

Ha a világ ezt tette meg

Dicsőséges Urával,

Mit is csinálhat teveled,

Erőtlen szolgájával?

Kedvességét mutatja ma,

Holnap pedig kínt okoz.

Nem méltó a bizalmadra,

Ne is igazodj ahhoz.

Jézus! Az én tenger vétkem

Benned gondot fakasztott

Ez volt, Uram, – most jól érzem –

Ami földre roskasztott.

Mennyei dicsőségedben

Miért is siratnálak?

Látlak örök fényességben,

Mikor ott leszek nálad.

Inkább magamra fordítom

Bánatos két szememet

És előtted megfontolom

Én számtalan vétkemet.

Gondodat, mely mérhetetlen,

Én megszaporítottam,

Utad nehézzé tettem,

Keresztemet rád raktam.

Ha életem sok bűnéért

Majd el kellene vennem

Megérdemelt büntetését,

Mi lenne akkor velem?!

Boldog örömmé változik

Szívem mély aggódása

Kincseim közé tartozik

Bűnöm megbocsátása.

Eloszlatja félelmemet

Irgalmazó szerelmed,

Mely megmentette lelkemet:

Végnélküli kegyelmed.

Jézusom! Most arra kérlek:

Az én bűneim átka

Enyéim közül senkinek

Ne lehessen kárára!

Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett

Írta: Hallgrímur Pétrusson

Fordította: Ordass Lajos