Július második napja Sarlós Boldogasszony ünnepe
A régi szép aratóünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis.
A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon – méhében Jézussal – látogatta meg áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját.
Az aratási munkálatok miatt a magyar nép Sarlós Boldogasszony néven tartja számon a találkozás, a segítségnyújtás és az öröm jelképeként.
A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány európai országban ma is július 2-án ünneplik.
S mivel ez a nap az aratás kezdetének idejét is jelezte eleink életében, ezért Sarlós Boldogasszony néven illették.
A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta a magyar nemzetnek, így tisztelve Jézus anyját, s a magyar nép az ünnepekhez igazodva nevezte el a Megváltó édesanyját, ezért utal a Sarlós Boldogasszony elnevezés az aratás kezdetére.
Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen.
Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lukács 1. 46-55)
Sarlós Boldogasszony az áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma.
Ezért különös tisztelettel készültek az ünnepre, és egyes tájegységeken ezen a napon elkészítették „Mária pihenőszékét”.
Egy fölvirágozott széket állítottak a ház elé, hogy ha arra járna az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie. Volt, ahol hímzett szőttessel leterített zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse fáradt lábát.
Ezen a napon gyűjtötték az asszonyok azokat a gyógynövényeket, melyeket a női panaszok gyógyítására használtak, amire aztán a pap áldását kérték.
Az aratásnak megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Valami beteljesült, beérett, befejeződött, amikor Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze, majd később mond ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
A régi szép Mária-himnusz így hangzik ezen a napon a katolikus templomokban:
„Erzsébethez jössz, Mária, méhedben Isten Magzata;
anyjában János felvidul, így jöjj hozzánk is gyámolul.
Siess, mutasd meg szent Fiad, hogy hit fakadjon, gazdagabb,
s dicséretednek jogcímét elismerjék már szerteszét!”
Forrás: felvidek.ma