Megkeményedett szív

Van egy válasz, amiről a szeretteim tudják, nehezebben viselem, mint a többit. Ez a MINDEGY. Különösen akkor zavar, ha szemtelenség vagy közömbösség van mögötte. Azért zavar, mert ha van olyan kísértés, ami életkorra, lelkialkatra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül fenyegeti a keresztyéneket, az a közömbösség. Ez az az állapot, amikor minden mindegy, beletörődsz abba, amit megváltoztathatnál, mert talán már nem érdekel annyira. A közömbösség érzéketlenné tesz, megakadályozza, hogy érzelmileg kapcsolódj a másikhoz, és elindítja a hited és az életed a lassú leépülés útján.

Akármilyen riasztó lehet ez a lelkület, mégis sokan népszerűsítik. Úgy gondolják, csak akkor és úgy lesznek biztonságban, ha biztos helyre zárják és elrejtik az érzelmeiket, nem engedik, hogy gyenge pontjaik legyenek. Legtöbbször csalódások egész sorozata kell ahhoz, hogy valaki eldöntse, többé nem szavaz bizalmat senkinek és nem nyit senki felé. Szíve mélyén ott a vágy, hogy ne bántsák meg többé, de a szíve megkeményedése miatt már örömet sem tudnak neki okozni.

C.S. Lewis írja: „Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.”.

Úgy gondolom, ebben az idézetben a szerző jól ragadja meg, milyen választási lehetőség elé állít minket a mi Urunk. Egyfelől lehetünk olyanok, mint Ő: vállalhatjuk a sebezhetőséget, csalódást, árulást és megtagadást, vagy pedig közömbösek, hidegek és halottak leszünk, mint azok a bálványok, akik szenvtelen érzéketlenséggel szemlélik a világ történéseit. Jézus állít minket választási lehetőség elé, mert Ő teljesen bevonódott az emberi sorsba: testet öltésével megüresítette magát, hogy betölthesse az Atya szeretete és az Iránta való feltétlen engedelmesség. Jézus amellett, hogy valódi Isten, hús-vér ember is volt, érzékeny lélekkel és aktív érzelmi világgal. Tudott sírni a gyászában, indulatosan felháborodva asztalokat borított fel, megesett a szíve a parázna asszonyon, a vámszedőn és a kereszten függő bűnözőn.

A Jelenések könyvének 3. fejezetében a laodiceai gyülekezetet uralmába kerítette a közömbösség. Ezért ezt üzeni nekik az Úr:

„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Jel 3,15-16

Nem követett el semmilyen cégéres, égbekiáltó bűnt a gyülekezetet, csak megkeményedett a szíve, ezért kell figyelmeztetni.

A megkeményedett, érzéketlen szív nem fáj, és nem fáj neki sem a saját bűne, sem a másik ember szüksége, nyomora. A megkeményedett szívet nem lehet formálni, csak összetörni, mert nem hajlítható. A megkeményedett szív használhatatlan, mert halott.

Legyen imádságunk ma a régi ének: „Jöjj Jézus, életem, Lelked által gyógyítsd a szívem! Jöjj Jézus, életem, hogy fájjon végre a bűn!”.

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog