Nagyböjt Szent Márton lelkületével

Az idei nagyböjt kegyelemben gazdag időszak lehet számunkra, ha az irgalmasság cselekedeteit gyakoroljuk, mert megtapasztalhatjuk minket végtelenül szerető Istenünk irgalmasságát. Egyházmegyénkben Szent Márton lelkületével is tehetjük mindezt, az ő életét szemlélve legyünk tanítványai a szeretet gyakorlásában, váltsuk bátran tettekre mindazt, amire az Úristen a lelkiismeretünkön keresztül indít bennünket.

Márton, aki nyugaton az első nem vértanú szent, 316 körül Savariában (a mai Szombathelyen) született a Római Birodalom Pannónia tartományában. Itáliában nőtt fel. Szülei pogányok voltak, apja a császári hadsereg tribunusa volt. Anyját később, már papként térítette meg. Tizenkét évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett a keresztségi oktatásra.

Tizenöt éves volt, amikor a császári rendelet következtében, mint veterán apa fiát besorozták a seregbe, és lovas testőrtiszt lett. Katonai szolgálata idején is bizonyította a keresztség iránti komoly vágyát. Segített a betegeknek és szomorkodóknak, támogatta a szegényeket, megosztotta velük ételét és ruháit, zsoldjából pedig csak annyit tartott meg magának, amennyire feltétlenül szüksége volt. 334-ben Amiens-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak. Azon az éjszakán Mártonnak különös álma volt: Jézust látta, amint fényes sereg veszi körül. A vállán azt a köpenydarabot viselte, amit a koldus kapott, és odafordulván az angyalokhoz, azt mondta: „A katekumen Márton öltöztetett fel engem ezzel a ruhával!” Amikor ezt az álmot egy papnak elbeszélte, az csodálkozva ránézett, és azt mondta: „Az Úr megmondta: Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek. De úgy vélem, hogy az Úr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni.” Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, hogy azontúl Krisztus katonája legyen.

Szent Hilariushoz, a poitiers-i püspökhöz csatlakozott, aki később pappá szentelte. Az egyszerű és aszketikus élet után vágyakozva visszavonult a világtól, s egy remetelakot épített magának. Hamarosan tanítványok gyűltek köréje, s először a cella körül bontakozott ki a ma is fennálló, 361-ben alapított a ligugé-i kolostor. Majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlődését és megteremtette annak központját, amely századokon át elevenítő erőt sugárzott az Alpoktól északra fekvő egyházakba azáltal is, hogy sok püspök került ki e kolostorokból. 371-ben, amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind Mártont kívánták püspöknek. Voltak, akiknek nem tetszett Márton aszkéta-szerzetesi alakja és élete, de ez nem tudta a nagy többség akaratát megakadályozni.

Fölszentelése napjától Márton mint jó pásztor látogatta nyáját, prédikált, s a csodatevés ajándékát is megkapván nagy erőt öntött a hívekbe és a papokba egyaránt. Minden alkalmat megragadott, hogy imádkozzon vagy a Szentírást olvassa. A nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt.

A későbbi évekből való történet: Márton a székesegyház felé sietett szentmisére, amikor ismét egy alig betakart koldussal találkozott. A kíséretében lévő klerikust előreküldte, hogy hozzon gyorsan valami ruhát ennek a koldusnak. Alighogy az elment, Márton levetette saját meleg ruháit és felöltöztette a koldust úgy, hogy rajta csak egy vékony ing maradt. Amikor az elküldött klerikus visszajött, a koldust nem látta sehol, s figyelmeztette Mártont, hogy mindjárt kezdenie kell a szentmisét. Márton magára öltötte a koldusnak szánt ruhát, ami egy zsákszövetből készült gyatra zubbony volt, így vonult be megrökönyödött papsága szeme láttára a templomba.

Ahol azonban szükség volt rá, Márton tudott nagyon keménykezű is lenni: ha a hit tisztasága került veszélybe; ha a hívők babonás tisztelettel vettek körül egy helyet vagy egy vélt szentet, illetve ha pogány szokások és elképzelések akadályozták az evangélium terjedését. Ilyen esetekben nem vonakodott életének kockáztatásától sem, teljes elszántsággal és keményen harcolt az evangéliumi hit tisztaságáért.

Szent Márton egész élettörténete tanúságtétel a szeretet új parancsáról, amelyet Jézus hagyott örökül minden tanítvány számára.

Összeállította: Snep Román munkácsi plébános