Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Szerző: | 2014.04.06., 18:28 | Hitélet

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) március 28–30. között szervezte meg idei nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlatát a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban.


A lelkigyakorlat március 28-án Előszenteltek liturgiájával vette kezdetét, amelyet Lődár Jenő batári áldozópap, a GISZ elnöke vezetett. Majd Csirpák József, salánki görögkatolikus parochus, a lelkigyakorlat vezetője tartotta az első elmélkedést. A lelkigyakorlat témájául az 50. zsoltár egy szakasza szolgált: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és én a hónál fehérebb leszek”. E zsoltár szavai az Ószövetségből ismert Dávidtól származnak. Dávid fiatal fiúként rengeteg veszélyt állt ki apja nyáját őrizve, s a Biblia több története is arról tanúskodik, hogy ezekben a helyzetekben azért tudott helyt állni – legyőzni például az oroszlánokat -, mert soha nem vesztette el Istenbe vetett hitét. „Ne a saját erődben és harci szekereidben bízzál, hanem bízzál az Istenben és akkor sikeres leszel az életedben.” Dávid megfogadta, hogy az életében mindig Isten lesz a legfontosabb, s benne bízva sikerült is legyőznie ellenségeit. Ez a mai fiatalok számára üzenetként szolgálhat: aki Istenben bízik, ki tud keveredni a bajokból, s szilárd talajra talál. Dávid történetének egyik meghatározó alakja Góliát, a filiszteusok óriása. Ő az Ószövetségben mondhatni az ellenség és veszély fogalmának megtestesítője, aki ellen senki nem mert kiállni. De amikor gúnyolni kezdte a zsidókat és Istenüket, az ifjú Dávid egy parittyával és néhány kaviccsal a kezében, s persze Istenbe vetett hitével állt ki ellene, s le is győzte.
Felnövekedve Dávidból király lett. Továbbra is Istenben hívő és őt szerető ember volt, akit Isten pásztorfiúból királlyá tett, mégis bűnt követett el: beleszeretett Betsabéba, elcsábította, s katonaként szolgáló férjét az első sorba állította a csatában, hogy elessen, s feleségül vehesse a szeretett nőt. Bűnére és annak súlyára Nátán próféta ébresztette rá. Ekkor tartott Dávid bűnbánatot, s írta meg a bűnbánati zsoltár szövegét.
A témául választott mondat most különösen aktuális, hiszen nagyböjtben mindenki igyekszik megtisztulni húsvét ünnepére, amelyre az egyház parancsolata is ösztönöz: „Évente gyónjál, s legalább húsvéti időben áldozzál”. Az izsóppal való meghintéssel Isten megmenti a haláltól a bűnbánatot tartókat, eltörli bűneiket, visszavezeti őket önmagához. Ferenc pápa március 28-át és 29-ét a bűnbocsánat ünnepének nevezte ki, hogy felhívja az emberek figyelmét a gyónás fontosságára. Ő maga is a bűnbánat szentségét szolgáltatta e napokon, s sokan csatlakoztak is hozzá. József atya elmondta: „A bűnbocsánatot, amelyet az Úrtól kaptunk, meg kell ünnepelni. A gyónás szentségében a Jóisten az, aki ünnepet rendez az ember számára. Hogy mért fontos a bűnbocsánat? Mert csak ezáltal tud az ember megtisztulni lelkében, meglátni magában azt az Istenarcot, amely lelkébe van írva, amelyhez saját életét alakíthatja. A bűnbocsánat szentségének magához vételével tud az ember igazán szembenézni önmagával. Mérlegre teszi, hogy mi az, amit elkövetett, s próbál megtisztulni a rossz dolgoktól”.
József atya arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a bűnbánat szentsége a hétköznapokban, a családi életben is fontos. És ahogy a szülők mindent megtesznek gyermekeikért, akár életüket is áldoznák értük, úgy Jézus is feláldozta magát, hogy bűneink megbocsátásra találjanak. Ezért is fontos a gyónás. Hisz amikor Jézus a tanítványokra bízta a gyónás szentségét, azt mondta nekik: „Amit feloldoztok a földön, fel lesz oldva a mennyben is”. S ahogy Ferenc pápa is mondta: “Amikor az Isten elveszi a bűnöket, önmagát ajándékozza helyette oda az embernek”.
A lelkigyakorlat tehát az elmélkedés, az önvizsgálat, a saját bűneinkkel való szembenézés, az ismerkedés és közösségépítés jegyében telt. Mindennap volt Szent Liturgia és közös elmélkedés, valamint filmnézés, játék, s természetesen gyónási lehetőség is, amely által a több mint 30 résztvevő még közelebb kerülhetett Istenhez, részese lehetett az Istennel való találkozásnak, ünnepnek.

Espán Margaréta

Pin It on Pinterest

Share This