Nagypéntek: az év legcsöndesebb napja

Nagypéntek Jézus kínszenvedését, kereszthalálát és eltemetését tárja elénk, a keresztény liturgiában a húsvéti szent háromnap közepe, egyúttal pedig az egyházi liturgikus évkör legcsendesebb időszaka.

Ilyenkor néma minden ajak. Még a harangok is elnémultak, közkeletű elnevezéssel Rómába szálltak. Ilyenkor nincs szentmise, csak igeliturgiát mutatnak be a minden díszétől megfosztott oltár előtt.

Ezt a napot a Golgota misztériuma uralja.

Mi történt nagypénteken két évezreddel ezelőtt?

Azzal indult a nap, hogy az a Péter, aki a legtekintélyesebb és leghűségesebb tanítvány volt, akiről Máté evangélista szerint Jézus nem is olyan régen azt mondta, hogy „ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Máté 16:18), nos ez a Péter megtagadta mesterét.

Nem is akárhogyan, hiszen háromszor is kijelentette, hogy nem ismeri Jézust és nem a tanítványa.

János evangélista tudósítása szerint amíg Jézust letartóztatása után a főpap faggatta, az odakint várakozó Pétertől „a kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Nem vagyok – felelte. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni. (…) Újra megkérdezték tőle: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? De tagadta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: De hisz ott láttalak vele a kertben. Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas” (János 18,15).

A főpap után a római helytartó, Pilátus is kihallgatta Jézust. Még mindig János evangélistánál maradva kettejük párbeszédéről ezt olvashatjuk a Bibliában: Pilátus „maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus ezt felelte: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél? Jézus így válaszolt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus közbeszólt: Tehát király vagy? Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Pilátus ezt mondta: Mi az igazság? E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: Én nem találom semmiben bűnösnek” (János 18,33-38).

Jézus tehát Pilátus szerint ártatlan volt.

Ez egy nagyon lényeges mondat, ne menjünk csak úgy el mellette! Az Ószövetség lapjain nagyon sok Jézusra vonatkozó próféciát olvashatunk, többek között ezt a jelenetet is „megjövendölték”.

Izajás, vagy más néven Ézsaiás próféta könyvében ugyanis ezt olvashatjuk: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották” (Izajás 53,5-8).

Az ószövetségi próféta által használt „bárány” kifejezés Jézus egyik biblikus neve, amit Keresztelő Szent Jánostól kapott.

János evangélista ugyanis a keresztelőre utalva azt írta: „másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (János 1, 29-34).

Mindez Jézus nyilvános fellépésének az elején történt.

Nagypéntek pedig a vége.

Így fog kezet egymással a kezdet és a vég, az Alfa és Omega, melyről a Jelenések Könyve Jézusra utalva írja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég” (Jelenések Könyve 1:8).

Térjünk át Lukács evangélista írására és vizsgáljuk tovább ama két évezreddel ezelőtti péntek eseményeit: „Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom” (Lukács 27,16).

Jézust mégsem engedték el a római katonák, hiszen a helytartói palota udvarán egybegyűlt nép, amely hat nappal korábban, virágvasárnap még azt kiáltozta, hogy „Hozsanna Dávid fiának”, most azt kiáltozta: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” – azt az embert, aki Máté evangélista szerint „hírhedt” rab volt, Márk evangélista a lázadók közül való gyilkosnak, János evangélista pedig egyszerűen csak gyilkosnak nevezett.

Pilátus nem mert ellenállni és Jézust „kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint”.

Ez juttatta Jézust a Golgotára.

Adjuk vissza a szót Lukácsnak: „Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után”.

A szent szerző azt is leírta, hogy „a katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg. Azután Jézus ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”

Jézus halála kapcsán ez olvasható Lukácsnál: „Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. Jézus felkiáltott: Atyám, a kezedbe teszem le szellememet. Amikor ezt kimondta, meghalt”.

Máté evangélista még szemléletesebben írja le a Jézus halála pillanatában bekövetkező csodás elemeket: „Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: Ez valóban Isten Fia volt – mondták” (Máté 27,27-54).

Csakhogy itt nem ér véget a nap történése, hiszen a júdeai Arimátia városából származó József, aki a főtanács tagja volt, Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse a közelben lévő, még üres sziklasírba. Lukács ezt így írja le: „levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete. Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét. Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni. A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint”.

Megrendítően drámai történet: a teremtett világ fiai megölték teremtőjük fiát, a második isteni személyt.

Csakhogy a történet nem ezzel zárul. Jézus ugyanis harmadnapra feltámadt: „Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die” (Pilinszky János: Harmadnapon).

Forrás: hirado.hu

Nyitókép: Corvus-Kora Róbert Golgota című, 4,5 méter magas és 9 méter hosszú festménye. Forrás: MTI/Rosta Tibor